Év: 2013

Április 7-án Oroszlányba utaztunk az aktuális megyei bajnoki fordulóra! Rossz előjel volt, hogy a játékosokat úgy kellett összekaparni az utolsó pillanatban, mert egyiküknek sem volt kedve elmenni ismét kikapni! (Hozzátenném, nekem meg ahhoz nincs kedvem, hogy a fancsali arcotokat figyeljem és hogy tépjem a szám fölöslegesen, mert nem figyeltek oda sosem, már nagyon elegem van ebből!)

Szóval Komáromi Sasok ellen játszottunk! Ez volt az a csapat, akikkel hosszabbításos meccset játszottunk két hónappal ezelőtt! Na most egyáltalán nem ez volt a cél! A mérkőzés előtt annyit kértem a fiúktól, hogy felejtsék el a KKS elleni vereséget és az összes megyei meccsünket, csak magukra koncentráljanak és hozzák ki magukból a maximumot!
Ez az utasítás a srácokban meg is értett! Sebők Bence, Wagner Edvin és Juhász Attila rendkívül jól és hasznosan játszottak végig a mérkőzésen! Ők és én kerültünk 10 pont fölé! Ennek rendkívül örültem a végén, hiszen mindig azt kérem tőlük, hogy jó lenne ha nem csak a Bence jutna dupla egységig, hanem végre felzárkóznánk hozzá a pontgyártásban!

A mérkőzés a szokott módon folyt! Az elején még partiban voltunk az öreg rutinos komáromiakkal, akik próbáltak bennünket minél jobban megverni fizikálisan, és LEINDÍTANI bennünket! A leindítás most csak kétszer sikerült nekik, mert azért mi visszaértünk rendre és nem tudtak 1:0-ás ziccereket dobni. Végre jó volt látni, hogy nem csak a Bence küzd, hanem a kisemberek is! Edvin, Attila és én összesen 6 triplát süllyesztettünk el a komáromiak kosarában! Ennyit összesen szerintem még sosem sikerült betermelni! Szépen járattuk a labdát az öregek ellen! Ha nem lennénk átlagban 25 kilóval nehezebbek, akkor palánk alatt is megvertük volna őket, de sajnos most volt két szörnyetegük is pályán, akik az előző meccsen nem voltak itt! Na velük nem tudtunk mit kezdeni, mert begyűrték a védőiket a palán alá és könnyű félhorgokat dobáltak! Ha ezzel tudtunk volna mit kezdeni, akkor győztesen térünk haza!

Nem is akarok több szót fecsérelni erre a mérkőzésre! Lényegében nem játszottunk rosszul! Ma dobtuk ebben a bajnokságban a legtöbb pontot, összesen 67-et! Ez mindenképpen pozitív egy olyan csapatnak, aki 50-et is alig érte el az előző fordulók során!

Sebők 20, Wagner 17/9, Juhász 13/3, Hartmann 11/6, Szemán 4, Gönczy 2

Hari

Április 6-án Keresztúrra utaztunk a junior csapattal, hogy lejátszuk a visszavágó mérkőzést (az odavágón itthon 67:51 arányban nyertünk). Már a bemelegítés alatt világos volt számomra, hogy ebben a teremben nem fognak szeretni játszani a fiúk, hiszen minden második ziccert kihagyták és a tempózás alatt se láttam sikeres kísérletet!
Az első negyedben gyorsan 8 pontos hátrányba kerültünk, amivel nagyon nem tudtunk mit kezdeni, mivel a dobásaink szerintem ennyire pontatlanok sosem voltak! Rendre homályokat dobáltunk szinte mindenhonnan, és még a ziccerhelyzeteinket is mind kihagytuk! Az első negyedben ki is kértem az időm, hogy megpróbáljak a fejekben lévő káosz helyett valami értelmeset rakni, de sajnos mintha 10 darab kukának beszéltem volna! Sajnos ez nem új keletű dolog, hiszen előtte való nap edzésen is dekoncentráltak voltak a fiúk és képtelenek voltak 2 percnél tovább odafigyelni arra amit mondtam és kértem tőlük! Ami egyáltalán nem volt bonyolult (gyenge oldali elzárás, majd abból befutás).
A játékainkat mintha sosem játszottuk volna… nem hogy a meccsen, de még előtte az edzésen sem tudták megcsinálni! Már akkor mondtam nekik: “Gyerekek, ne abból induljunk ki, h megvertük őket itthon, mert az nem jelent semmit! Nagy mellénnyel megyünk oda, akkor figyeld meg hamar nagy zakót adnak ránk!” Első negyed 20:12

Második negyed. Hát ha lehet azt mondani, akkor az még gázabb volt! Itt ismét próbáltam belenyúlni a játékba, de persze ismét sikertelenül! A két negyed alatt próbáltunk többféle védekezést is, zónát (2:3, 1:2:2, 2:1:2), emberfogást… egyik rosszabb volt mint a másik! Mi nagyon rosszul játszottunk, eladtunk egy csomó labdát és ha sikerült dobóhelyzetet kialakítani, akkor meg homályt dobtunk belőle… kezdődtek a fault problémák… minden egyes agresszívabb védekezésünket faulttal díjazták a kiváló játékvezetők, míg a másik oldalt talán akkor fújtak volna bele a sípba, ha gyilkosság történik, bár akkor sem biztos…
A mi kihagyott helyzeteinkből a KKS rendre kosarat, kosarakat szerzett így növelve a két csapat közötti különbséget (22:8). A félidőre összeszedtünk szépen egy 22 pontos hátrányt, ami borzalmasan nagy, annak függvényében, hogy a KKS-t mi otthon megvertük! Félidő 42:20.

Harmadik negyed. Itt már kicsit összeszedettebben és hatékonyabban kezdtünk játszani! Védekezésben meg megállítottuk őket. Mikor már kezdtek behullani nagy nehezen a dobásaink, a játékvezetők tettek róla, hogy ne kezdjünk bizakodni… Fehér Ágoston egy semmiségért kapott figyelmeztetés nélkül technikait, majd miután Sebők Bencét csak úgy tudják “megállítani” ha szó szerint agyonverik (jelzem az őt ért faultok 20%, ha le lett fújva) kapott egy sportszerűtlent! (A jelenet a következő képen zajlott: Bence pozícióban kapta meg a labdát, a tőle megszokott módon beforgatta a védőjét, majd kísérletet tett kosárszerzésre, ekkor a védője eltaszította őt, aki a labdát eldobva elesett, majd miután elhagytuk a labdát, Bence a feltápászkodás pillanatában a védője után nyúlt). Persze nem kell utána nyúlni, de ha a játékvezető a 40 perc alatt nem 5 métert futott volna, akkor nem ítél sportszerűtlent, hanem megakadályozza, hogy ez történjen és már az előzményt lefújja! De ez csak tündér mese, mert ilyen nincs, sőt ezzel a sportszerűtlen hibával ki is állította a Bencét! Én ezt nem tűrtem szó nélkül, persze csöndbe kellett volna maradnom, mert érthetetlen módon egymás után két technikait is kaptam, ami a teremből való elküldést jelenti… Mindez a harmadik negyed végén történt, amikor kezdtünk felkapaszkodni! 8:14-re nyertük ezt a negyedet!

A negyedik negyedben próbálták folytatni Sebők Bence és edző nélkül amit a harmadik negyedben elkezdtek, de ahogy kintről láttam az ellenfél vastag bírói segítség mellett felülkerekedett! Ha egy a kosárlabdához nem értő ember látta volna a meccsünket az jött volna le neki, hogy ez egy szörnyen brutális sport, majd az is feltűnt volna neki, hogy míg az egyik oldalon ütik vágják a kék mezeseket, a másik oldalon meg a játékvezető semmit sem hagyott! Olyan szinten rosszul fújt a Mészáros Dániel, Lábán Tamás kettős, hogy az valami felháborító!
Az utolsó játékrészben 25:21 arányban alulmaradtunk!

A vége 83:55. A keresztúr ma szinte mindent bedobott, nem gondolom azt, hogy szerencséjük lett volna, mert ilyen százalékkal nehéz a szerencsére fogni a látottakat, de tény, hogy volt jó pár olyan kosaruk, amiket nem hittünk el! Sajnos ők jól játszottak, mi meg… inkább nem is írom le! 🙁
Talán egy pozitívum jut eszembe, de az sem a meccsről! Régen kaptunk ennyi pontot! Tehát a védekezésünk az alapjáraton nem olyan rossz!

Sajnos tényleg indulatos vagyok emiatt a meccs miatt, mert ha esetleg úgy játszunk végig, mint az utolsó két negyedben, akkor sem nyerhettünk volna, hiszen míg nekünk semmit sem szabadott csinálnunk, a KKS gátlástalanul kihasználta a játékvezetők alkalmatlanságát és szó szerint agyon vertek minket!

Hari

2013.03.22-én Gödöllőre utazott a junior csapatunk! A meccs pikantériája, hogy eddig sosem voltunk 11-en! A mérkőzést abban a szellemben kezdtük, hogy itt ma nekünk kötelezően győztesen kell elhagynunk a játékteret!
Az út közben a srácokkal megbeszéltem, h mivel itt biztosan nyerünk, a cél a minél nagyobb arányú győzelem és minimum 85 dobott pont legyen! Ebben teljesen egyetértettek, h egy nagyobb akadály kell nekik, amit át tudnának ugrani, szóval csak annyit kértem tőlük, hogy a tanult figurákat és időzített befutásokat alkalmazva dobjunk 85 és 100 pont között!

Első negyed. Elég döcögősen indult! Sebők, Pausz, Czifra, Fehér, Kőszegi kezdő öttel kezdtük a mérkőzést. A megbeszélt negyedenként 20-25 dobott pont volt a cél, ellenben úgy játszottunk mintha meg sem beszéltünk volna semmit. Kapkodtunk, nem csinálták azt a fiúk amit kértem, görcsösen és sok hibával játszottunk! Mindenki könnyű ziccereket akart dobni, sajnos ezek rendre nem sikerültek! A gödöllőiek egy elég szűk zónát védekeztek és ez be is vállt nekik, hiszen mi nem vagyunk mesterlövészek, ezért a kinti dobásainkat mind fel is adták inkább a középtávoliakra és a közeliekre védekeztek! Szedték a lepattanókat és kosarainkra kosárral válaszoltak! Én jó edzésnek találtam a gödöllői csapatot, ezért emberfogással védekeztünk. Ismét meg kell, hogy állapítsam, ez a védekezés nagyon nem fekszik nekünk… de nem változtattam rajta. Azért nem, mert azt akartam, h vegyék észre, hogy egy nálunk sokkal gyengébb és fiatalabb csapat is eredményes tud ellenünk lenni, ha nem védekezünk jól! 8:13-ra nyertük ezt a negyedet! Tehát nem sikerült teljesíteni a meccs elején kitűzött negyedenkénti 20 pontot!

Második. Ott folytattuk, ahol abbahagytuk! A negyed elején még csinálták a befutásokat és helyenként láthattam spontán zóna elleni súlypont áthelyezést. (Hozzátenném, hogy szerintem ez egyáltalán nem volt tudatos). Aztán ismét kapkodóssá vált a játékunk, mert nem tudtunk meglépni az eredménnyel… ebben a negyedben is ugyanazt csinálták a fiúk, mint az elsőben… ziccerig akarták cipelni a labdát… nem járatták a zóna ellen, pedig ez a legegyszerűbb. Ebben a negyedben még embert fogtunk látszott is, hiszen csak 14:15-re tudtuk megnyerni.

Harmadik. Itt álltunk át zónára 1:2:2, a jól bevált! Ahogy most is! A Gödöllőt ezzel megzavartuk… kapkodóssá vált a játékuk és az odavágóhoz hasonlóan ismét sikerült hibákba kényszeríteni őket! Ebből a frankás alakulat rengeteg labdát szerzett, amikből rendre pontokat tudtunk csinálni! Támadásban nem sokat javultunk fel, csak annyit, hogy most sikerült értékesíteni néhány közép-távoli dobást és nem brunsztoltunk befelé egy passz után a trapézba, h ziccereket dobjunk, hanem járattuk a labdát! Jelzem a kért befutásokat nem szeretjük, mert egy kettő után nem láttam őket többé csak a negyedik negyedben. Ebben a negyedben Sebők Bence volt a csapat motorja, felvállalta a tempókat, szedte a lepattanókat. Mivel mi magasabb csapat vagyunk a Gödöllőnél, nem igen tudtak a zónánkkal belül mit kezdeni, kinti dobásokkal próbálkoztak… a mi zónánk erre lenne jó, h ezeket megakadályozzuk, de néhányszor így is sikerült elaludni védekezésben, ezért kaptunk is 3 db. 3pontost. 17:23-ra nyertük ezt a negyedet!

A negyedikben változtattunk és 2:1:2-es zónát védtünk! Ez azért kellett, mert velünk ellentétben a Gödöllői Bocskai befutásokat próbálta megjátszani és a 1:2:2-nél elég lyukasak voltunk középen. A változtatás után totálisan megzavartuk őket és még több hibát követtek el, amit mi meg is köszöntünk könnyű kosarakkal. Támadásunk ha nem rendezetlen védelem ellen dobtunk gyors ziccert, akkor szépen játszottunk és járattuk a labdát ezzel is mozgatva a zónájukat! A frankások végre elkezdték csinálni a befutásokat, amit a meccs elején kértem! Sajnos 5 percnél tovább ezt nem csinálták, mivel ebből kosarakat nem tudtunk szerezni, megunták… pedig ezt kellene játszanunk, mert sokat kivesz a védelemből a folyamatos koncentráció! A negyed vezére Dinnyés Dani volt! Szinte csak ő dobott kosarat a negyedben! 4:23!
A mérkőzést 43:74-re nyertük. A kitűzött célok közül csupán csak a nagy arányú győzelem elérése mondható megvalósultnak! Hazafelé a meki elmaradt, hiszen a minimum 85 pont az ugye nem sikerült!

Nem voltam elégedett a csapat mai teljesítményével! Nagyképűen kezdtük a meccset, mondván úgyis nyerünk! Már egyszer belefutottunk egy ilyen hibába a Treff ellen és nézzétek meg, h ők hol tartanak! Vezetik a tabellát!
Az utolsó két negyed láttán megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy vajon miért az utolsó negyedben kezdtünk el igazán játszani?! Érdekes, mert ha komolyabb az ellenfelünk (lásd JKSE) akkor fordítva történik, első félidő jó, második rossz…
Egy embert emelnék ki és ő pedig Dinnyés Dániel! 19 pontot dobott! Egészen jól is játszott, volt hiba a játékában, de összességében nem volt rossz! Ezúton is gratulálok neki at EKKÉ-s karrier csúcsához és kívánom, h ez legyen rendszeres, a csúcsot pedig döntse meg! Még mindig fenn tartom, h több potenciál van ebben a csapatban, csak elő kellene varázsolni!

Hari

Vasárnapi (2013.03.24) megyei bajnokság (U23) elmarad Oroszlányon.

2013.03.14-én Jászberénybe utazott a junior csapatunk, hogy megmérkőzzünk a JKSE Kosársulival.

A mérkőzés előtt megnéztem mind a két csapat fellelhető statisztikáit, jól látszott, hogy a Jászberény egy eléggé támadó szellemben felálló csapat, hiszen ők vezetik a összes dobott pont listáját! Átlagban 84.3 pontot dobnak az ellenfeleiknek, viszont a védekezésben már nem ilyen jók, hiszen 67.8 pontot kaptak eddig meccsenként! Mi sajnos támadásban bőven alattuk vagyunk, hiszen mi meccsenként 58.2 pontot dobunk és 55.1 pontot kapunk! A kapott pontok átlagában az esztergomi csapat a 3. helyen van ebben a bajnokságban!
A fiúktól a meccs előtt azt kértem, hogy ne hagyjuk, hogy a JKSE 80 pont felett dobjon és mi próbáljuk meg rontani a kapott pontjaik számát, tehát 67 pont felett dobjunk nekik!

A mérkőzés:

Az első negyedben szépen támadtunk és hatékonyan védekeztünk! Védekezésben a már megszokott 1:2:2-es zónával álltunk fel, támadásban meg pick&roll-okat és labda nélküli elzárásokat kértem tőlük, hogy legyen üres ember a befutásokhoz a dobásokhoz és általában mindenhez. Az első játékrészben szépen, koncentráltan és hatékonyan teljesítettünk mind védekezésben, mind támadásban egyaránt. A Jászberény ebben a negyedben nem igen tudott mit kezdeni velünk, idegesen és kapkodósan játszottak, mi viszont nyugodtak voltunk. 10:17-re nyertük az első negyedet!

Második negyed. A Jászberény megnyugodott, mi meg elkezdtünk kapkodni, nem sikerültek az utóbbi időben egyre pontosabb középtávoli dobások, védekezésben is kiengedtünk.
Kezdtünk nem odafigyelni… támadásban a csodára vártunk és nem próbáltuk meg azt csinálni, ami az első negyedben működött… egyáltalán nem kértünk figurákat, kettő-kettőket, egyáltalán helyváltoztató mozgást sem igen csináltunk… ezeket a hibákat a JKSE rendre meg is büntette… 16:7 ez a negyed! A félidőre két pontos hátrányt szedtünk össze, így 26:24-gyel fordultunk.

Harmadik negyed. Jót tett a szünet a fiúknak, mert fejben frissebben tudtunk visszamenni a pályára! Nem hagytuk, hogy meglépjen előlünk az ellenfél, de így is nekünk kellett az eredmény után rohanni! Ez sokat kivett az éppen pályán lévőkből. Ebben a negyedben próbáltam minél többet cserélni, hogy legyen esélye mindenkinek valamit hozzárakni az esetleges győzelemhez és, hogy mindenki pihenjen.
Véleményem szerint ebből jól jöttünk ki, mert nem fáradtunk annyira és a negyed végén többször is változott a vezető csapat… hol a Jászberény, hol az EKKE vezetett egy két ponttal! Ez a negyed fordulatokban gazdag, izgalmas negyed volt… a győztest még nem lehetett volna megmondani… nem találtak fogást egymáson a csapatok. 15:16-ra nyertük ezt.

Negyedik negyed. Ez az a negyed, amiben sokat kell fejlődnie a csapatnak! Még a negyed feléig egál körüli állás volt, váltakozó eredménnyel hol az egyik, hol a másik csapat vezetett! Az 5. perctől viszont nem sikerült kosarat, kosarakat szereznünk 4 percig! Ez a negyedik negyed utolsó 5 perce a kritikus szakasz a meccsen. Amerikában ezt “Clutch time”-nak hívják… ilyenkor kellene elővarázsolni a kalapból a maradék energiát és még jobban figyelni! Sajnos mi még nem vagyunk képesek ilyenkor igazán koncentrálni, mert ekkor adtuk el a legtöbb labdát, hibáztuk a legtöbb passzt és legtöbb dobást!
A Jászberény egyáltalán nem jobb csapat az EKKE-nél, csak ők szervezettebben és okosabban játszottak végig! Folyamatos “időzített” befutásokkal, üres kettő kettőkkel, blokk-leválásokkal teljesen lefoglalták a védelmünket, ami fejben elfáradt a negyed végére… ennek is köszönhető, hogy a JKSE 26:16-ra képes volt megnyerni ezt a negyedet!

A vége 67:56! Az kitűzött célokat nem sikerült teljesíteni, csupán csak az egyiket! Nem hagytuk, hogy 80 pont felett dobjanak! Ez jó, hiszen mutatja, hogy a védekezésünk mondhatni, hogy egységes és jól működik! A támadásaink viszont egyáltalán nem és a meccs egészén ötlet szerűnek tűnt! Ezzel nem is lenne baj, ha jól dobnák kintről is meg bentről is, na de ez sajnos egyáltalán nem mondható el a csapatunkról! Dobott pontjaink tekintetében megint csak Sebők Bence nyújtotta azt, amit a bajnokság leggyorsabb ütemben fejlődő játékosától elvárhatunk, sőt kicsivel többet is! Ő 30 pontig és számtalan lepattanóig jutott! Az utóbbi pár meccsen a többiek terén is láttunk némi reményt keltő javulást! Sajnos és megint ezt kell írnom, sajnos ma ezt nem tudom a többiekről elmondani! Mert Bence 30 pontja után a második legjobb dobó 8 pontot ért el! NAGYON KEVÉS!!!! Nem is emelek ki senkit!
A JKSE ebben a tekintetben kiegyensúlyozottabb volt! Ugyan nálunk is szinte mindenki dobott pontot, de a Jászberényieknél hárman dobtak 10 pont felett és kettő annak közelében…

EBBEN KELL JAVULNUNK! A CSAPATBAN MINDENKI KÉPES ARRA, HOGY 10 PONT FELETT DOBJON! FIÚK, ÁLLJUNK NEKI DOBNI ÉS HIGGYÉTEK EL, HOGY KÉPESEK VAGYTOK RÁ!
Közhely megint: FEJBEN DŐL EL NAGYON SOK MINDEN!

2013.03.22-én Gödöllőn játszunk! A cél egyértelműen a győzelem! + minél nagyobb különbségre kell törekednünk!

Hari

Március 10-én a megyei felnőtt bajnokság keretében utaztunk Oroszlányba, hogy megmérkőzzünk a
Komáromi Kéményekkel. A meccs előtt sejthető volt, hogy nem esélyesként fogunk a pályára lépni,
hiszen bár folyamatosan javul a csapat teljesítménye, de egyelőre nyeretlenek vagyunk ebben a
bajnokságban, ráadásul ezúttal Sebők Bence és Hari nélkül kellett utaznunk, akik az NB II-es meccsen
szerepeltek. Mivel rajtuk kívül is voltak hiányzók, egy 7 fős kerettel tudtunk kiállni, és sajnos elég
alacsony szerkezetű volt a csapatunk.

Az első félidőben egy 1:2:2-es zóna védekezést próbáltunk, melyben a második sorban védekezők
feladata lett volna a centerekre történő rásegítés. Ez a feladat nagy odafigyelést, és sok mozgást
igényelt volna az ott védekezőktől, de sajnos rendre lemaradtunk, így a körtébe befutó ellenfél
játékosok könnyű kosarakat tudtak szerezni. Sajnos az alapvonalon védekező játékosaink sem csak
a magasságuk vagy testsúlyuk miatt adódó párharcokat veszítették el, de az alapvonali betöréseknél
is rendre lemaradtak. Ennek ellenére az első 5 percben szépen tartottuk magunkat egészen 8:8-
as állásig. Onnan viszont olyan események történtek, melyekre egyáltalán nem számítottam. A
35-40 éves játékosokból álló ellenfél csapat a labdavesztéseink és kihagyott dobásaink után olyan
simán leindított minket, hogy azt hittem káprázik a szemem. Az a kényelmes kocogás, amit a
visszarendeződő játékosaink bemutattak, talán csak a nyugdíjas hölgyek duci tornáján figyelhető
meg. Egy élmény volt az oldalvonal mellől szemlélni…

Az első negyedet végül 23-10 arányban vesztettük el, és a második játékrészben ugyan ez
folytatódott. Zömében gyorsindítás és közeli ziccer kosarakat kaptunk, míg mi általában a felállt
védelem ellen próbáltuk a figuráinkat játszani. Sajnos az elzárás-leválásokat senki sem hajtotta
olyan pontosan végre, ahogy Bence szokta, így kevés helyzetünk lett belőlük. Az első játékrészben
pozitívum volt, ahogy az olyan, nem igazán center alkatú játékosaink, mint Pausz Tamás és
Szemán Levi a palánk alatt pozíciót fogtak, és felvették a harcot a jóval magasabb védőikkel. Edvin
hárompontosai is nagyon jókor jöttek, de az alibi védekezése miatt nehezen tudtam a pályán
tartózkodását pozitívan értékelni. Csápinak is volt néhány jó betörése (természetesen mindig jobbra),
de a végén a közeli dobásoknál többször hibázott, és ritkán találta meg a megfelelő leosztásokat.
Ricsinek nem feküdt a center szerep, s ha néha kitévedt a hárompontos vonalhoz, és egy-egyezni
kezdett, valahogy nem találta a megfelelő ritmusát a dobásnak. A tisztát nem dobta el, a második-
harmadik szándék meg már erőlködésnek tűnt. A második negyedet 24:13 arányban veszítettük el.

A második félidőben emberfogással próbálkoztunk. Ez 10 percig nem volt valami hatékony, mivel
a palánk alatti pozíciózásokban is alulmaradtunk, és a labdás elzárásoknál is rendre lemaradtunk a
védekezésben. A társaknak történő segítés teljesen hiányzott a játékból. Akinek az embere messze
volt a labdától, az pihengetett a védekezésben. Közben a támadásban egy kéthátvédes felállásból
próbáltuk az alapvonali üres nyolcasokat, de itt teljesen impotensé vált a támadásunk. A labdás
emberek nem fenyegették a gyűrűt, és a hárompontoshoz alapvonalon üresen kifutó társaikat sem
próbálták megjátszani, hanem csak a gólpasszra vártak, ami nem alakult ki magától. Ezt a játékrészt
27:7 arányban veszítettük el.

A negyedik játékrészben sikerült felébrednünk, és végre elkezdtünk agresszívabban, szorosabban
védekezni. Nem csak kísérgettük az ellenfelet, de oda is piszkáltunk nekik, amiből szép
labdaszerzések lettek. Végre a labdával nem kocogva indultunk el, hanem átgázoltunk az „öregeken”,
ahogy az elvárható is volt. A felállt védelem ellen a taktikai utasítás az agresszív, kosárra törő egy-
egyezés volt, amit Levi és Ábel is egészen jól megoldott. Ebben a játékrészben volt olyan felfogása
a csapatnak, amit én mindig elvárnék. Volt sebesség, kemény ütközés és agresszív védekezés. A
negyedet 18:10-re meg is nyertük. Nem gondolom, hogy ha így kezdtük volna el a meccset, akkor
győztesként hagytuk volna el a pályát, hiszen a rutinjukkal és testsúlyukkal nehéz felvenni a versenyt.
De az biztos, hogy nagyon jó meccseket játszhatnánk ilyen felfogásban, és méltán érdemelhetnénk ki
minden ellenfél tiszteletét.

Kimondottan örültem Levi játékának, mert viszonylag kevés hibával játszott, és bátran, magabiztosan
támadott. 14 pontig jutott és a jövőre nézve bíztató volt, amit mutatott, mivel eddig nagyon
hiányzott egy ilyen, támadó szellemű, betörésekre is bátran vállalkozó és a palánk alatt sem elveszett
bedobó a játékunkból. Viszont zavart, hogy a taktikai feladatot nem jól megoldani, hanem kritizálni
igyekezett egyes esetekben. Erről tán le kéne szokni. Edvin 14 pontja is jól mutat, de mint írtam
már, a védekezést erősen hanyagolta. Ábel 11 pontja pedig azért bíztató, mert egy több meccses
szériában van, melyben mindig megbízhatóan teljesít. Sajnos a labdavezetés közben még mindig nem
fedezi eléggé a labdát, így a gyorsaságát nem tudja teljesen kihasználni. Dávid ezen a meccsen nem
tudott sokat hozzátenni a játékunkhoz. A dobóhelyzetek megvoltak, de ezúttal nem jött be semmi, a
védekezésben pedig bár sokat fejlődött, de még hiányolom belőle a keménységet.

Geli bácsi