Veszprémben kezdtük a bajnokságot. Langyos mérkőzés volt, ahol csak ritkán pörögtünk a saját ritmusunkban. Szalai védekezése adta meg az alapot a támadásban, amelyből sok gyors indítást tudunk vezényelni. Védekezésben a csapda védése kifejezetten szépen ment. Amivel igazán probléma volt, hogy a padról beszálló játékosok nem tudtak felpörögni, így folyamatos hullám vasút volt a mérkőzés. A jövőben ebben mindenképp javulni kell.
Gergely Patrik a PVSK-nál folytatja pályafutását A 2007-ben született játékosunk középiskolai tanulmányai után Pécs felé veszi az irányt. Tanulmányai mellett kosárlabda-pályafutását is ott folytatja, méghozzá a PVSK csapatában, amely a mögöttünk hagyott szezonban az NB I/B Piros csoportjában szerepelt. Patrikot a csapatváltásról, az NB II-es bajnokságban szerzett tapasztalatairól és az U19-es csapatunkban betöltött meghatározó szerepéről kérdeztük:
– Jó pár éve érkeztél Esztergomba, majd a TSE csapatánál szerepeltél kölcsönben, hogy aztán a legutóbbi szezonban a TSE-EKE U19/A csapatában játssz. Hogyan értékelnéd az elmúlt öt évet? Számomra nagy változás volt Esztergomba jönni tanulni, és mellette kosárlabdázni. Az elmúlt öt év alatt nagyon sokat fejlődtem a pályán és a magánéletben egyaránt, és ezt elsősorban az edzőimnek és a csapattársaimnak köszönhetem. Úgy érzem, hogy végre megtaláltam azt az utat, amit szeretnék járni, és mindent megteszek azért, hogy rajta maradjak.
– Miben fejlődtél a legtöbbet? Nehéz volt új közegben játszani, és megtanulni, hogy Esztergomban és Tatán más kosárlabdát játszanak, de a végére szerintem sikerült alkalmazkodnom. Nagyon sokat tanultam, de amit kiemelnék, az a felfogásom. Megtanultam, hogy a meccs alatt nem lehet kifogásokat keresni, és néha felelősséget kell vállalni. Ezért is köszönetet mondanék az edzőimnek.
– Két évvel ezelőtt bemutatkozhattál az NB II-es bajnokságban is. Fiatal játékosként nagy dolog egy felnőtt NB-s bajnokságban bizonyítani, illetve hétről hétre idősebb és tapasztaltabb játékosokkal együtt edzeni. Milyen tapasztalatokat viszel magaddal? Volt szerencsém olyan edzőkkel és játékosokkal együtt dolgozni, akik már akkor kosárlabdáztak, amikor én még tervben sem voltam. Nagyon sokat segítettek a fejlődésemben, és nagyon jól esett a belém vetett bizalmuk, mert a pályán egyenrangúnak éreztem magam velük. Amit viszek magammal, az az alázat: nyitottnak kell lennem a kritikára, mindegy, hogy edzőtől vagy játékostól jön, mert a fejlődéshez külső szem kell, aki olyan dolgokat is lát, amelyeket én nem.
– Miért Pécset választottad? Inkább tanulmányi okok, a kosárlabda vagy mindkettő miatt? Elsősorban a tanulás miatt választottam Pécset, mivel nagyon érdekel a sport mint hivatás, és úgy érzem, hogy Pécsen kaphatom meg azt a tudást, amely ahhoz szükséges, hogy jó szakember legyek. Ugyanakkor a kosárlabda is meghatározó része volt a döntésemnek. Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen szerencsés vagyok, amiért azt csinálhatom, amit szeretek, és hálás vagyok mindenkinek, aki segített abban, hogy ez megvalósulhasson.
– Hogyan tekintesz előre a 2026/2027-es szezonra? Elsődleges célom, hogy megtaláljam a helyem az új közegben, és hogy segíteni tudjak a csapatnak. Hosszú távú célom pedig a fejlődés, mint mindig, mert még nagyon sokat kell tanulnom ahhoz, hogy sikeres legyek.
Kláris Zoltán NB2 edző: Patrikról nagyon nehéz rosszat mondani, mert korához képest egy nagyon érett fiatalember, és végtelen szorgalma és emberi tulajdonságai kicsit a többiek fölé emelte. Sajnos a mai napig nincs kiforrva a posztja. Azt gondolom, több területét már nehéz fejleszteni, de talán kettes poszton még tud szintet lépni és az NB I/B szinten kosárlabdázni. Pécsen minden adva lesz a fejlődéséhez, és biztos az új edzőinek egyik legszorgalmasabb, legkedveltebb játékosa lesz. Sok sikert kívánok neki, és remélem egyszer majd a megszerzett tudást újból Esztergomban kamatoztatja majd, hiszen abszolult követendő példa minden esztergomi fatal számára. Ritkán találkozok hozzá hasonló karakterrel, és azt kell hogy mondjam, én is sokat tanultam tőle.
A 2026/2027-es szezonban Muszela Csongor, aki 2 éve erősíti az Esztergomi Kosárlabdázók Egyletét, az ALBA Fehérvár U21-es csapatához igazol. Erről a lehetőségről, az idei szezonról és jövőbeli tervekről beszélgettünk vele:
-Az idei szezonban a TSE-EKE U19 mellett, a felnőtt esztergomi NB2-es csapatban is szerepeltél. Mik a tapasztalataid az idei U19/A, illetve az NB2-es csapattal kapcsolatban? Nagyon örültem, hogy az U19/A és az NB2-es csapatban is helyet kaptam. Szerencsére az edzőim és a csapattársaim mindkét csapatból sok segítséget nyújtottak a fejlődéshez. Az NB2 be való belecsöppenés egy kicsit más világ volt, mint az U19/A de úgy érzem be tudtam illeszkedni a felnőtt csapatba és megtaláltam a helyem.
-Miben fejlődtél a legtöbbet és mit gondolsz, miben kell még fejlődnöd, hogy elérd a céljaidat? Úgy érzem mindenben sikerült egy kicsit fejlődnöm, illetve a tavalyi évhez képest a mentalistásom is sokat változott. Amiben még fejlődnöm kell az a védekezés mert ez egy elengedhetetlen dolog a kosárlabdához és ahhoz, hogy elérjem a céljaimat.
-Ha már a céloknál tartunk. Felkeltetted egy NB1-es csapat figyelmét. Nem sok esztergomi kosárlabdázó mondhatja ezt el magáról. Hogyan jött ez a lehetőség? Először is fontosnak tartom kiemelni, hogy ez egy hatalmas megtiszteltetés számomra. A megkeresés úgy érkezett, hogy Kláris Zoltántól kaptam egy telefonhívást, amiben elmondta, hogy érkezett egy ilyen lehetőség. Természetesen nagyon izgatott lettem a hír hallatán, majd kiugrottam a bőrömből. Megtisztelve érzem magamat, hogy egy ilyen neves csapat érdeklődik irántam. Aztán egy NB2-es mérkőzés után egyeztettünk ennek a lehetőségnek a részleteiről. Természetesen a családom, edzőim és a barátaim mindenben támogatnak, amit innen is köszönök Nekik és nagyon hálás vagyok érte.
-Mesélj nekünk egy kicsit a szlovéniai tornáról, amin az ALBA csapatával vettél részt. Az egész megkeresés nagyon váratlanul ért, mivel éppen egy edzésről tartottunk hazafelé, amikor Zolibá felhívott, hogy lenne e kedvem elmenni Szlovéniába egy tornára az ALBA csapatával? Természetesen egyből igent mondtam, és rá pár napra indultunk is Fehérvárra, ahonnan később a fehérvári delegáció három csapattal (U14, U16, U19) indult Szlovéniába. Már az indulás előtti nap Fehérváron aludtam így lehetőségem nyílt az ismerkedésre/barátkozásra az Albás fiúkkal, ami viszonylag könnyen ment mivel találkoztunk már párszor egymással U19-es mérkőzéseken. Hétfőn kora reggel indultunk Szlovéniába, ahol megérkezésünket követően elfoglaltuk a szállást, majd egy kiadós ebéd következett. Ezután indultunk tovább meccseket nézni, mivel az én korosztályomnak aznap még nem voltak mérkőzései ezért együtt szurkoltunk az U14, illetve az U16-os csapatnak. Másnap lejátszottuk az első mérkőzésünket, ami egy rendkívül izgalmas mérkőzésre sikerült, de sajnos a végén alulmaradtunk. Szerdán megérkeztünk a második mérkőzés helyszínére, ahol szintén egy nagyon izgalmas mérkőzést sikerült játszanunk, amit végül sikerült megnyernünk. A mérkőzésünket követően indultunk vissza Székesfehérvárra. Összességében nagyon jó élményekkel tértem haza, és úgy érzem mind emberileg mind játékosként is rengeteget fejlődtem.
-Mik a rövid és hosszútávú céljaid a kosárlabdával kapcsolatban? A legfontosabbnak azt mondanám, hogy minél többet fejlődni a kosárlabda minden területén. Nyilván szeretnék profi kosárlabdázóvá válni, de odáig még egy nagyon hosszú út vezet, amihez elszántságra alázatra és fegyelemre lesz szükségem.
Megkérdeztük Kláris Zoltánt, NB2-es csapatunk edzőjét Csongor átigazolásáról, aki a következőket mondta: „Nagyon örülök neki, hogy Csongor ilyen lehetőséget kapott. Bízom benne, hogy az új közegben meg tudja valósítani az álmait. Az ő szituációja ékes példája annak, hogy szorgalommal és alázattal el lehet jutni ide. Bár későn kezdte, és sok hiányosság ilyenkor már nem pótolható, a hozzáállása, viselkedése, alkati adottságai és emberi tulajdonságai lehetőséget adnak számára, hogy sok munkával utolérje magát. Meg kell említenem az Alba oldaláról Góbi Henriket, aki végig korrekten, konstruktívan kezelte a helyzetet (amivel manapság ritkán találkozom), ezzel is segítve a folyamatot. Büszke vagyok rád, Csongi, és szurkolok, szurkolunk neked!”
Véget ért a megyei 3×3 bajnokság mely két pilléren Tatán és Esztergomban került megrendezésre 16 csapattal. Az első ilyen megyei bajnokság nem várt esztergomi sikerrel zárult. Az alapszakasz után a döntő megrendezésére a Dobó Katalin Gimnázium adott otthont, mely az EKE csapatainak kedvezett. Az előzetes helyosztók után az első 4-es csoportba 3 esztergomi és 1 tatai alakulat jutott be. Nagy örömünkre a dobogó mindhárom fokára az EKE csapatai állhattak fel. Tovább növeli a győzelem értékét hogy az első és harmadik helyezett is az EKE U19-es játékosaiból állt össze. Egy felnőtt bajnokságban utánpótlás csapatként nagyon szépen helytálltak a srácok, ami azt mutatja hogy az EKE utánpótlás képzése jó úton halad, és hogy a fiataloké a jövő melyre mi itt folyamatosan építünk. Az U16-s kategóriában 4 csapatból az EKE a 3. és 4. helyet szerezte meg mely szintén remek teljesítmény.
Külön öröm, hogy a szünetben rendezett büntető és 3 pontos dobóversenyeket is hazai játékosok nyerték. Büntetődobásban Hummel Dániel az EKE Szotty játékosa, míg a hárompontos dobóversenyt Tomacsek Balázs az EKE U16-os játékosa nyerte meg.
A szezon vége elég sűrűre sikeredett. Fellendülve a veszprémi győzelem után, rögtön másnap fogadtuk itthon az Alba/A csapatát. A mérkőzés eredménye magáért beszél. Kemény, de tudatos játékkal magunk alá gyűrtük a fehérvári alakulatot és egy hihetetlen harmadik negyeddel sikerült meglépnünk, amit a mérkőzés végéig meg tudtunk tartani. Hétfői mérkőzés után csütörtökön vártuk az Alba U18/B csapatát, akiket már jól ismertünk és bízva az elmúlt hetek/meccsek eredményeiből, revansra vágyott a csapat. Ez sikerült is! A mérkőzésen 100%-ban az EKE-s srácok domináltak, ezt jól mutatja, hogy minden negyedet megnyertünk! Sajnos a visszavágó nem úgy sikerült, ahogy elterveztük. Lassan ébredeztünk a pályán, alap játékosok hiányoztak és valami nem volt rendben sajnos. Bár az első negyed adott némi reménysugarat, de ellenfelünk fokozatot váltott, mi meg hagytuk őket meglépni. Nekünk semmi nem jött össze, ráadásul kijött a szezon végi fáradtság, ami rengeteg hibához és rossz döntéshez vezetett. Ellenfelünk megérdemelten nyert.
Rózsár Bálint: „Az első két mérkőzés hihetetlen volt. A gyerekek teljes mértékben kihozták magukból, ami bennük van! Nem volt kérdés, mind a két győzelemért megküzdöttek, kúsztak másztak a labdáért, kőkeményen védekeztek, konkrétan megállíthatatlanok voltak. Csapatként mozogtak a srácok, mindenki beletett mindent, amit tudott és mindennek meglett az eredménye! Sajnos az utolsó mérkőzésünkre elfogytunk. Mind létszámban, mind fejben. Kaptunk az év végére egy nagy pofont, amit én úgy érzem, hogy nem érdemeltünk meg. Mindentől függetlenül, hihetetlen büszke vagyok a gyerekekre! Többet kaptam tőlük ebben a szezonban, mint amennyit vártam! Megmutatták, hogy mi az az akarat, ami kell ehhez a sporthoz, kitartottak, nem adták fel, amikor kikaptunk 50-70 pontokkal. Nem győzöm hangsúlyozni, büszke vagyok Rátok!”
Végre! Ezt a mérkőzést a szezon eleje óta várta mindenki! Az otthoni 2 pontos vereség után úgy mentünk Veszprémbe, hogy itt az ideje bezsákolni az első győzelmet. Mindenki az elejétől fogva fegyelmezetten, összeszedetten és maximális koncentrációval volt a pályán, amiért le a kalappal! Végre megmutattuk, hogy mire vagyunk képesek! Egész kevés hibával, annál keményebb védekezéssel és zseniális támadásokkal leptük meg ellenfelünket. Egy-két hiányosságunk azért volt, így is keveseltem a védő lepattanóink számát, de ezen az eredményen nem változtat szerencsére.
Rózsár Bálint: „Az elejétől fogva domináltunk a mérkőzésen. Ez volt az, amit kértem. Hogy tökösen, keményen tudatosítsuk bennük: mi ma nyerni jöttünk és ezt a győzelmet nem veszitek el tőlünk! Magáért beszél, hogy mindenki dobott pontot! Magáért beszél, hogy hatan dobtak 10 pont fölött. Aki felment a pályára, értékes mozdulatokat és pontokat, labdaszerzéseket és kikényszerített hibákat hozott a csapatnak. Hihetetlen büszke vagyok a gyerekekre és megérdemelten kiabálhattuk végre, hogy „ÚJRA SZÁNT AZ EKE”!
Ebben a szezonban negyedszer találkoztunk a Dávid Kornél akadémia csapatával, így tisztában voltunk azzal, mire számíthatunk. Az első negyedben volt egy kis kékhalál, viszont fejben össze tudták szedni magukat a srácok, ezt tisztán mutatja a második negyed eredménye! A mérkőzés 2. és 3. negyedében olyan EKE-t láttam a pályán, amilyet a szezonban eddig csak egyszer, a VUKE ellen. Végrehajtották, amit kértem, higgadtan és fegyelmezetten védekeztek, úgy ”űzték a vadat” ahogy azt illik! Sajnos ez a sztori nem happy end-el zárult, pedig megérdemelték volna a gyerekek.
Rózsár Bálint: „Hihetetlen egy mérkőzés volt. Végtelenül büszke vagyok a gyerekekre. Azt gondolom, hogy ha kicsit rutinosabbak lettünk volna, akkor ezt a meccset megnyerjük. Ott voltunk fejben, úgy mentek, csúsztak másztak minden labdáért, elképesztő volt! Az egyik legnagyobb pozitívum számomra, hogy nem adták fel, amikor elment az első negyed. Ugyanúgy hajtottak, sőt még jobban is! Jelesre vizsgáztak akaratból és kosárlabdából is a fiúk! Csak így tovább. Hajrá EKE!”
Sajnos ez a mérkőzés nem úgy alakult, ahogy vártuk. Ellenfelünk az elejétől kőkemény védekezéssel és kreatív játékkal dominált. Túl sok amatőr hibát vétettünk, aminek meglett a böjtje. Támadásban és védekezésben is egyaránt rengeteg hiányosságunk volt, ezek mellett rengeteg lépéshiba és eladott labdával segítettük ellenfelünket. A harmadik negyedben kicsit megrázták magukat a srácok, ott villantottak 1x-2x, de sajnos így sem tudtunk faragni az eredményen.
Rózsár Bálint: „Úgy gondolom, hogy egy ilyen kaliberű csapattól nem szégyen kikapni! Viszont nem azt az arcunkat mutattuk, amit kellett volna. Nem haraptunk eléggé, a védekezés gyakran lagymatag volt, folyton elkéstünk, nem jól segítettünk be és a védőlepattanóink száma sem kielégítő. Tanulópénznek jó volt, látjuk a hiányosságokat, megyünk tovább! Hajrá EKE!”
