esztahu1_strong

Serdülő forduló, Szigetszentmiklós, 2016.11.12

Teljesítettük, amiért elutaztunk

A serdülő csapattal 2016.11.12-én, szombaton Szigetszentmiklósra utaztunk, ahol előbb a Szentendrei KSE csapata, majd a házigazda Batthyány Kázmér Gimnázium DSE ellen léptünk pályára. Az utazó keret a forduló előtt – egyéb elfoglaltság, illetve sajnálatos sérülés miatt – többször is módosult, de végül egy teljes, 12 fős keret szállt fel a buszra.
Az első forduló eredménye, illetve a korábbi tapasztalatok alapján reális célnak a szentendrei gárda legyőzését tűztem ki. Ismét úgy terveztük az indulást és az utazást, hogy az első mérkőzés végét meg tudjuk nézni. A látottak és az eredmény igazolták, hogy a cél nemhogy elérhető, a Szentendre legyőzése egyenesen kötelező feladat. Főként úgy, hogy nekik ez már a második meccsük, azaz fáradtabbak lesznek, mint mi. A srácok is látták, hogy jobbak vagyunk az ellenfélnél, de ezt nem elég hinni, a pályán bizonyítani is kell. A mérkőzés azonban nem így indult. Nem koncentráltunk eléggé, ami főként a támadásbefejezéseknél mutatkozott meg. Sok könnyű dobást hibáztunk. Mikor a 4. percben 4-6-ot mutatott az eredményjelző, bizony időt kellett kérnem és rendet kellett tennem a fejekben. Ez hatásosnak bizonyult, összekaptuk magunkat és egy 20:0-ás „futás” következett. A védekezésünk működött, a lepattanók megvoltak, már az első negyedben eldőlni látszott a mérkőzés. A negyed végén még kaptunk egy kettest, 22:8-cal zártunk.
A második negyed elején egy új ötössel aztán tulajdonképpen lemásoltuk az első negyedet. Nem volt meg a kellő koncentráció, nem küzdöttünk, nem hajtottunk eléggé. Ennek az eredménye az lett, hogy kaptunk gyorsan 9 pontot, és az ellenfél felzárkózott 24:17-re. Újabb fejmosást követően felváltva estek a kosarak, és 33:24-es előnnyel mehettünk a szünetre.
A második játékrészt mindkét oldal a legerősebb összeállításában kezdte. A 3. negyed első felében a különbséget folyamatosan 10 pont körül tudtuk tartani, de az intenzitással továbbra sem voltam elégedett. Nem fárasztottuk az ellenfelet úgy, ahogy szerettem volna. Újabb „terápia”, újabb változás, és 39:30 után 50:34-re el tudtunk lépni. Egyértelműen látszott, amikor odafigyelünk, összeszedetten játszunk, akkor nincs gond. Egyelőre ez még nem folyamatos, időnként kifejezetten hullámzó teljesítményt vagyunk képesek nyújtani.
A 4. negyedre, ahogy vártam, végül elfáradt az ellenfél. A mi 25 dobott pontunkra mindössze 11 egységnyi válasz érkezett, így a meccs vége egy sima 30 pontos, 75:45-ös győzelem lett. Ami külön pozitívum és öröm számomra, hogy a dobott pontok szépen megoszlottak: Jenni 14, Kevin 13, Vince 12, Dávid 12, Horváth Balázs 9, Szabó Ádám 8 pontot szerzett.

A második, BKGDSE elleni mérkőzésre sok időt nem is fecsérelnék. Ha röviden kellene megfogalmaznom, akkor csak annyit mondanék, más liga. A szentendrei csapatot 91 ponttal győzték le, bennünket „csak” 69-cel. Lejátszottuk, de sem számukra, sem számunkra szinte semmilyen sportértéke nem volt. Annyi haszna azért volt, hogy láttuk és a saját bőrünkön éreztük, hová kellene eljutnunk. Ők ott lesznek a legjobb 4 között a végén, az biztos.

Zárásként: örülök az első győzelmünknek, de ahhoz, hogy ezt továbbiak kövessék, és a középmezőnyben végezhessünk, a koncentráción és a csapatmunkán még nagyon sokat kell dolgoznunk.

Hajrá EKKE!

Torma Szabolcs
edző

Serdülő forduló, Oroszlány, 2016.10.16

A tavalyi évhez hasonlóan idén is a serdülő csapat kezdte legkorábban a bajnoki szezont, október 16-án Oroszlányba utaztunk.
Az első meglepetés akkor ért bennünket, amikor kiderült, a másfél hónapja átadott, vadonatúj csarnokban fogunk játszani. Amikor beléptünk a terembe, a srácoknak tátva maradt a szájuk, nagy élmény egy ilyen létesítményben pályára lépni.
Az első mérkőzés 9 órakor kezdődött, a házgazda OSE Lions U15 és a Tatabányai Kenguruk KC csapatainak részvételével.
Ez a meccs az első félidőben még szoros volt, emlékeim szerint 44-42 volt csak az OSE javára. A második félidőben aztán kijött a két csapat közti tudásbeli különbség, és a házigazda nagyarányú, 111-69-es győzelmet aratott. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, hogy a mi teljesítményünket legyen mihez hasonlítani.

Mi az első meccs vesztese, a tatabányai csapat ellen léptünk először pályára. Nekik ez a második mérkőzésük volt, de mint kiderült, ez inkább előny volt, mint hátrány. Ami számunkra a legnagyobb gondot okozta, az a palánk véleményem szerint túlzott keménysége. Mind a Dobó tornacsarnokában, mind a Mindszenty-ben jóval puhább a palánk, mi ahhoz vagyunk szokva, így a ziccereink sorban pattantak ki a gyűrű széléről. A tatabányai csapat az első mérkőzésén hozzá tudott szokni a körülményekhez, ezért pontosabbak voltak a támadásbefejezéseik. Tulajdonképpen ez volt a különbség a két csapat között. Mi alaphangon 12 ziccert kihagytunk, a mérkőzés végeredménye pedig esztergomi szempontból 56-81 lett. Ez a 25 pontos különbség gyakorlatilag ezeknek a kihagyott dobásoknak köszönhető. Más pályán vagy mondjuk a második mérkőzésen ez egy egál közeli meccs, megkockáztatom, talán még nyerhettünk is volna.

Rövid pihenő után elkezdődött az OSE elleni összecsapásunk. Mint tudjuk, ebben a korcsoportban az oroszlányi hagyományoknak megfelelően egész pályás emberfogással védekeznek, erre a kezdés előtt fel is hívtam a srácok figyelmét. Ennek ellenére az első negyed elején bizony gondot okozott a labda áthozatala, picit meg is voltunk illetődve, nem volt meg a kellő agresszivitás. A 4. percre ki is alakult egy 10 pontos különbség. Időt kértem, rendeztük a sorokat. Ennek eredményeként a különbség nem nőtt tovább, a letámadást néhányszor egész ügyesen átjátszottuk, és tudtunk újabb pontokat szerezni. Sajnos ebben az időszakban is kimaradt egy-két könnyű dobás, így az első negyed vége 12:22, maradt a 10 pont. A második negyedben mi egy atletikusabb gárdával (Lizett, Kevin, Dávid, Lórci, Vince) léptünk pályára, meg voltak a lepattanók, tudtunk indulni, és az 5. percre egy 12:2-es „run”-nak köszönhetően 24:24-nél egyenlítettük. Ezután fej-fej mellett haladtak a csapatok, és a félidőben mindössze 2 pont volt a hátrány, 38:40. Ahogy korábban írtam, az OSE Tatabánya elleni mérkőzése is hasonlóképp alakult, ezért is volt érdekes és értékmérő a folytatás. A 3. negyed elején mindkét csapat a legerősebb összeállításában lépett pályára. Itt már látszott a különbség, a negyedet 23:12-re nyerte az OSE, így az utolsó negyed 50:63-mal kezdődött. Ez követően arra törekedtem, hogy mindenki kapjon játéklehetőséget, így a végeredmény már egy nagyobb arányú vereség, 64:88 lett, de ez nem tükrözi hűen a két csapat közti tényleges különbséget. Bevallom, nem gondoltam volna, hogy reálisan 20 ponton belül tudtunk volna maradni az oroszlányi srácokkal szemben. Ha ezt a teljesítményt hasonlítom össze a Kenguruk OSE elleni 42 pontos vereségével, akkor kijelenthetem, hogy kifejezetten jól teljesítettünk.

Az első fordulónkat a két vereség ellenére pozitívként tudom értékelni. Egy nagyon szép csarnokban tudtunk játszani, ami mindenképp jó élmény. Tapasztalatokat gyűjtöttünk, a srácok a saját bőrükön érezték, miben vannak lemaradva, miben kell fejlődniük. A személyes tapasztalatnál pedig nincs jobb „tanítómester”. Folytatjuk a megkezdett munkát, van min dolgoznunk.

Hajrá EKKE!

Torma Szabolcs