esztahu1_strong

Kettős győzelemmel tértünk haza

 2017.03.18-án a serdülő csapattal Kunszentmiklósra utaztunk. Ez a forduló már a rájátszás első köre, és a sorsolást követően nem titkolt célom volt, hogy mindkét mérkőzésünket megnyerjük. A kitűzött célt teljesítettük, és végre egy tökéletes napot zártunk.

Az első meccs megnyerése kötelező feladat volt. Ellenfelünk, a Malév SC – Zsiráfok csapata az alapszakasz végén a tabella legalján végzett, ráadásul csak 8 játékossal tudtak kiállni. Erről a mérkőzésről sokat nem is szeretnék írni. Mi a szabályok szerint jártunk el, vagyis aki az első negyedben pályára lépett, az a második negyedben nálunk nem játszott, nekik viszont engedtük, hogy kadet rendszerben, folyamatosan cseréljenek.  Az első két negyedben hasonló játékerőt képviselő ötösöket küldtem a pályára, ennek megfelelően az eredmények is hasonlóak lettek: 21:6 és 21:2. A 3. negyedben az első negyed ötöse kezdett. Az ellenfél fel is adta és el is fáradt, mi folyamatosan cseréltünk, forgattam a csapatot, hogy egyrészt mindenki megszokja a pályát és a körülményeket, másrészt tudjunk pihenni a második mérkőzésre. A 3. negyed 29:2-vel zárult. A 4. negyedet picit elengedtük, mindenki kapott játéklehetőséget, így az „csak” 24:9 lett. Ezzel kialakult a 95:19-es végeredmény. A győzelem egy percig nem forgott veszélyben, és lényeges, hogy nem fáradtunk el. Ráadásul volt még egy meccsnyi pihenőidőnk, így fel tudtunk készülni a második összecsapásra.

 Amire számítottam, a házigazda lett az ellenfelünk a „döntőben”, aki az első meccsen szintén sima győzelmet (83:31) aratott az FKE ellen. Az alapszakasz végén a Miklósi Kékrókák csupán 1 ponttal előztek meg minket, így tudtam, hogy van keresnivalónk annak ellenére, hogy ők játszottak hazai pályán. Kissé szokatlan módon egy hajszálnyi magassági fölényünk volt, de ők picit gyorsabbak voltak nálunk. Már a meccs elején látszott, hogy közel hasonló játékerőt képvisel a két csapat, és főként a védekezés lesz a döntő tényező, nem lesz pontgazdag a találkozó. Az első meccs ötösein nem volt miért változtatni, mi ugyanúgy léptünk pályára. Lényegében felváltva potyogtak a kosarak, de folyamatosan mi játszottunk pár pontos hátrányban. Az időket kikértem, mindig átbeszéltük, amit kellett. Az első negyedet 3 ponttal ők nyerték (13:16), a másodikat 2-vel mi (19:17), így a félidőben mindössze 1 pont volt a különbség, még az ellenfél javára (32:33).

 A 3. negyed elején mindkét oldal a legerősebb felállásában lépett pályára, és ami történt, arra bevallom, nem számítottam. A negyed elején kaptunk még egy kettest, aztán szépen összeállt a védekezés, és 6 percig egyáltalán nem kaptunk kosarat, sőt, az ellenfél az egész negyedben összesen 4 pontot tudott felírni a táblára. Megvolt a kellő agresszivitás, ennek ellenére csak egy faultot fújtak ellenünk. Volt lábmunkánk, odaértünk. Ha kellett, volt váltás/segítés, megvoltak a lepattanók. Támadásban járt a labda, voltak zárásaink, voltak befutásaink, támadtuk a gyűrűt, szépen dolgoztak a srácok. Persze mi is fáradtunk, így szükség volt cserékre, de bárki jött a padról, jól szállt be a meccsbe. Jenni, Balázs, Kevin és Ágoston kosaraival el tudtunk lépni, és a 18:4-es negyednek köszönhetően 13 pontos előnnyel vártuk az utolsó felvonást. Az ellenfelünk ugyan megtörni látszott, de felhívtam a srácok figyelmét: ennek a meccsnek még nincs vége. Fenn tudtuk tartani a védekezésünk intenzitását, és újabb 4 percig nem kaptunk kosarat, miközben mi 6 pontot szerezve 19-re növeltük az előnyt. Itt volt a vége, megkezdődtek a cserék. A különbséget megőriztük, és egy 16:10-es negyeddel, 66:47-es győzelemmel a forduló győzteseként, 5 értékes bajnoki ponttal hagytuk el a pályát. Sok volt a hiba, van min dolgozni, ezt tudjuk, de most örüljünk a megérdemelt sikernek. Gratulálok a CSAPATNAK, erre a teljesítményre most büszkék lehetünk, de tovább kell haladnunk a megkezdett úton! Hajrá EKKE!

 Torma Szabolcs

Serdülő forduló, Szigetszentmiklós, 2016.11.12

Teljesítettük, amiért elutaztunk

A serdülő csapattal 2016.11.12-én, szombaton Szigetszentmiklósra utaztunk, ahol előbb a Szentendrei KSE csapata, majd a házigazda Batthyány Kázmér Gimnázium DSE ellen léptünk pályára. Az utazó keret a forduló előtt – egyéb elfoglaltság, illetve sajnálatos sérülés miatt – többször is módosult, de végül egy teljes, 12 fős keret szállt fel a buszra.
Az első forduló eredménye, illetve a korábbi tapasztalatok alapján reális célnak a szentendrei gárda legyőzését tűztem ki. Ismét úgy terveztük az indulást és az utazást, hogy az első mérkőzés végét meg tudjuk nézni. A látottak és az eredmény igazolták, hogy a cél nemhogy elérhető, a Szentendre legyőzése egyenesen kötelező feladat. Főként úgy, hogy nekik ez már a második meccsük, azaz fáradtabbak lesznek, mint mi. A srácok is látták, hogy jobbak vagyunk az ellenfélnél, de ezt nem elég hinni, a pályán bizonyítani is kell. A mérkőzés azonban nem így indult. Nem koncentráltunk eléggé, ami főként a támadásbefejezéseknél mutatkozott meg. Sok könnyű dobást hibáztunk. Mikor a 4. percben 4-6-ot mutatott az eredményjelző, bizony időt kellett kérnem és rendet kellett tennem a fejekben. Ez hatásosnak bizonyult, összekaptuk magunkat és egy 20:0-ás „futás” következett. A védekezésünk működött, a lepattanók megvoltak, már az első negyedben eldőlni látszott a mérkőzés. A negyed végén még kaptunk egy kettest, 22:8-cal zártunk.
A második negyed elején egy új ötössel aztán tulajdonképpen lemásoltuk az első negyedet. Nem volt meg a kellő koncentráció, nem küzdöttünk, nem hajtottunk eléggé. Ennek az eredménye az lett, hogy kaptunk gyorsan 9 pontot, és az ellenfél felzárkózott 24:17-re. Újabb fejmosást követően felváltva estek a kosarak, és 33:24-es előnnyel mehettünk a szünetre.
A második játékrészt mindkét oldal a legerősebb összeállításában kezdte. A 3. negyed első felében a különbséget folyamatosan 10 pont körül tudtuk tartani, de az intenzitással továbbra sem voltam elégedett. Nem fárasztottuk az ellenfelet úgy, ahogy szerettem volna. Újabb „terápia”, újabb változás, és 39:30 után 50:34-re el tudtunk lépni. Egyértelműen látszott, amikor odafigyelünk, összeszedetten játszunk, akkor nincs gond. Egyelőre ez még nem folyamatos, időnként kifejezetten hullámzó teljesítményt vagyunk képesek nyújtani.
A 4. negyedre, ahogy vártam, végül elfáradt az ellenfél. A mi 25 dobott pontunkra mindössze 11 egységnyi válasz érkezett, így a meccs vége egy sima 30 pontos, 75:45-ös győzelem lett. Ami külön pozitívum és öröm számomra, hogy a dobott pontok szépen megoszlottak: Jenni 14, Kevin 13, Vince 12, Dávid 12, Horváth Balázs 9, Szabó Ádám 8 pontot szerzett.

A második, BKGDSE elleni mérkőzésre sok időt nem is fecsérelnék. Ha röviden kellene megfogalmaznom, akkor csak annyit mondanék, más liga. A szentendrei csapatot 91 ponttal győzték le, bennünket „csak” 69-cel. Lejátszottuk, de sem számukra, sem számunkra szinte semmilyen sportértéke nem volt. Annyi haszna azért volt, hogy láttuk és a saját bőrünkön éreztük, hová kellene eljutnunk. Ők ott lesznek a legjobb 4 között a végén, az biztos.

Zárásként: örülök az első győzelmünknek, de ahhoz, hogy ezt továbbiak kövessék, és a középmezőnyben végezhessünk, a koncentráción és a csapatmunkán még nagyon sokat kell dolgoznunk.

Hajrá EKKE!

Torma Szabolcs
edző