Serdülő forduló, Szigetszentmiklós, 2016.11.12
Teljesítettük, amiért elutaztunk
A serdülő csapattal 2016.11.12-én, szombaton Szigetszentmiklósra utaztunk, ahol előbb a Szentendrei KSE csapata, majd a házigazda Batthyány Kázmér Gimnázium DSE ellen léptünk pályára. Az utazó keret a forduló előtt – egyéb elfoglaltság, illetve sajnálatos sérülés miatt – többször is módosult, de végül egy teljes, 12 fős keret szállt fel a buszra.
Az első forduló eredménye, illetve a korábbi tapasztalatok alapján reális célnak a szentendrei gárda legyőzését tűztem ki. Ismét úgy terveztük az indulást és az utazást, hogy az első mérkőzés végét meg tudjuk nézni. A látottak és az eredmény igazolták, hogy a cél nemhogy elérhető, a Szentendre legyőzése egyenesen kötelező feladat. Főként úgy, hogy nekik ez már a második meccsük, azaz fáradtabbak lesznek, mint mi. A srácok is látták, hogy jobbak vagyunk az ellenfélnél, de ezt nem elég hinni, a pályán bizonyítani is kell. A mérkőzés azonban nem így indult. Nem koncentráltunk eléggé, ami főként a támadásbefejezéseknél mutatkozott meg. Sok könnyű dobást hibáztunk. Mikor a 4. percben 4-6-ot mutatott az eredményjelző, bizony időt kellett kérnem és rendet kellett tennem a fejekben. Ez hatásosnak bizonyult, összekaptuk magunkat és egy 20:0-ás „futás” következett. A védekezésünk működött, a lepattanók megvoltak, már az első negyedben eldőlni látszott a mérkőzés. A negyed végén még kaptunk egy kettest, 22:8-cal zártunk.
A második negyed elején egy új ötössel aztán tulajdonképpen lemásoltuk az első negyedet. Nem volt meg a kellő koncentráció, nem küzdöttünk, nem hajtottunk eléggé. Ennek az eredménye az lett, hogy kaptunk gyorsan 9 pontot, és az ellenfél felzárkózott 24:17-re. Újabb fejmosást követően felváltva estek a kosarak, és 33:24-es előnnyel mehettünk a szünetre.
A második játékrészt mindkét oldal a legerősebb összeállításában kezdte. A 3. negyed első felében a különbséget folyamatosan 10 pont körül tudtuk tartani, de az intenzitással továbbra sem voltam elégedett. Nem fárasztottuk az ellenfelet úgy, ahogy szerettem volna. Újabb „terápia”, újabb változás, és 39:30 után 50:34-re el tudtunk lépni. Egyértelműen látszott, amikor odafigyelünk, összeszedetten játszunk, akkor nincs gond. Egyelőre ez még nem folyamatos, időnként kifejezetten hullámzó teljesítményt vagyunk képesek nyújtani.
A 4. negyedre, ahogy vártam, végül elfáradt az ellenfél. A mi 25 dobott pontunkra mindössze 11 egységnyi válasz érkezett, így a meccs vége egy sima 30 pontos, 75:45-ös győzelem lett. Ami külön pozitívum és öröm számomra, hogy a dobott pontok szépen megoszlottak: Jenni 14, Kevin 13, Vince 12, Dávid 12, Horváth Balázs 9, Szabó Ádám 8 pontot szerzett.
A második, BKGDSE elleni mérkőzésre sok időt nem is fecsérelnék. Ha röviden kellene megfogalmaznom, akkor csak annyit mondanék, más liga. A szentendrei csapatot 91 ponttal győzték le, bennünket „csak” 69-cel. Lejátszottuk, de sem számukra, sem számunkra szinte semmilyen sportértéke nem volt. Annyi haszna azért volt, hogy láttuk és a saját bőrünkön éreztük, hová kellene eljutnunk. Ők ott lesznek a legjobb 4 között a végén, az biztos.
Zárásként: örülök az első győzelmünknek, de ahhoz, hogy ezt továbbiak kövessék, és a középmezőnyben végezhessünk, a koncentráción és a csapatmunkán még nagyon sokat kell dolgoznunk.
Hajrá EKKE!
Torma Szabolcs
edző
