2017

Egy meccset fogtunk…

Némi egyeztetést követően a serdülő csapat áprilisi fordulóját sikerült Esztergomba hozni, 04.30-án a Dobó tornacsarnoka adott otthon a 4 mérkőzésből álló eseménynek.
Házigazdaként az első és a 4. mérkőzés volt a miénk. Az első meccsen rögtön azzal a Tatabányával találkoztunk, akivel már az első fordulóban is játszottunk. Mi, ha nem is a legerősebb, de egy jó kerettel, végül 11 játékossal vágtunk neki a fordulónak, ők 15 játékost hoztak, ráadásul az októberi összeállításukhoz képest erősödtek is. Tudtam, hogy alapvetően jobb játékerőt képviselnek, mint mi, de alapvetően nem ez volt a döntő tényező. A mérkőzést olyan álmosan kezdtük, talán mint még soha. Az ellenfél egészpályás letámadást védekezett, de ez nem azért működött, mert annyira jól csinálták, hanem azért, mert az elszakadásainkat ólmos lábakkal, egyszerűen lassan próbáltuk végrehajtani. Ennek persze az lett az eredménye, hogy pontatlanok lettek a passzok, amiket persze elhalásztak, és ezekből könnyű kosarakat szereztek. Viszonylag hamar, már a 2. percben ki kellett kérnem az első időt, hogy rendezzük a sorokat. Ez részben sikerült, át tudtuk hozni a labdát a támadó térfélre, sőt, folyamatosan dobóhelyzetig is eljutottunk, de a befejezések pontatlanok voltak, hiányzott a koncentráció, nem voltunk élesek. Az első negyedben így kialakult egy majd 20 pontos különbség, amit aztán gyakorlatilag az egész meccsen cipeltünk magunkkal. A különbség szinte állandósult, és tulajdonképpen csak a meccs legvégén nőtt kissé, amikor már pihentettem a kulcsjátékosokat. A vége így 47-78 lett. Ezért a mérkőzésért azért nagy kár, mert jóval több volt bennünk, de a rossz kezdés már a meccs elején eldöntötte a 2 pont sorsát.

A 2. mérkőzésünket tulajdonképpen a másik két csapat közül akármelyikkel játszhattuk volna, úgy gondolom, mindkét együttesnél jobbak vagyunk. A Dunaújvárosi Sárkányok – Ziccer KS összecsapás eredménye 86:42 lett, ami számomra azért furcsa egy kicsit, mert a félidőben még bőven 10 ponton belül volt a különbség. A 2. félidőben a Ziccer játékosai pontatlanná váltak, amit a Sárkányok ki is használtak, és főként indításokból könnyű kosarakat szerezve alakították ki ezt a nagy, de alapvetően nem valós különbséget. A Dunaújváros ezután a Tatabánya ellen gyakorlatilag átkerült a másik oldalra, ők lettek az „áldozatok”, a Tatabánya 88:42 arányban aratott győzelmet, ezzel megnyerve a fordulót.
Mi így a forduló utolsó mérkőzésén a Ziccer KS ellen léptünk pályára. A játék minden elemében felülmúltuk őket, amit a 83:30-as, 53 pontos győzelem jól mutat. Ezen a meccsen a szokottnál is többet cseréltem, hogy mindenki ki tudja venni a részét a győzelemből. Így a csapat pozitív élménnyel várja a májusi szezonzáró fordulót, melyre a május 20-21-i hétvégén kerül majd sor. Hogy kik lesznek az ellenfelek, még nem tudjuk, de a célunk mindenképp az, hogy a rájátszást, ahol most 3 győzelemmel, és 1 vereséggel állunk, pozitív mérleggel zárjuk.

Torma Szabolcs
edző

2017.04.30-án vasárnap  10.00-tól serdülőforduló a Dobó Katalin Gimnáziumban az alábbi csapatok részvételével:

EKKE Serdülő
Tatabányai Kenguruk Kosárlabda Club FS 
Dunaújvárosi Sárkányok U14
Ziccer KS

Csapatunk szeretettel várja a szurkolni vágyókat, szükségük van a  biztatásra!

Hajrá EKKE!

Kettős győzelemmel tértünk haza

 2017.03.18-án a serdülő csapattal Kunszentmiklósra utaztunk. Ez a forduló már a rájátszás első köre, és a sorsolást követően nem titkolt célom volt, hogy mindkét mérkőzésünket megnyerjük. A kitűzött célt teljesítettük, és végre egy tökéletes napot zártunk.

Az első meccs megnyerése kötelező feladat volt. Ellenfelünk, a Malév SC – Zsiráfok csapata az alapszakasz végén a tabella legalján végzett, ráadásul csak 8 játékossal tudtak kiállni. Erről a mérkőzésről sokat nem is szeretnék írni. Mi a szabályok szerint jártunk el, vagyis aki az első negyedben pályára lépett, az a második negyedben nálunk nem játszott, nekik viszont engedtük, hogy kadet rendszerben, folyamatosan cseréljenek.  Az első két negyedben hasonló játékerőt képviselő ötösöket küldtem a pályára, ennek megfelelően az eredmények is hasonlóak lettek: 21:6 és 21:2. A 3. negyedben az első negyed ötöse kezdett. Az ellenfél fel is adta és el is fáradt, mi folyamatosan cseréltünk, forgattam a csapatot, hogy egyrészt mindenki megszokja a pályát és a körülményeket, másrészt tudjunk pihenni a második mérkőzésre. A 3. negyed 29:2-vel zárult. A 4. negyedet picit elengedtük, mindenki kapott játéklehetőséget, így az „csak” 24:9 lett. Ezzel kialakult a 95:19-es végeredmény. A győzelem egy percig nem forgott veszélyben, és lényeges, hogy nem fáradtunk el. Ráadásul volt még egy meccsnyi pihenőidőnk, így fel tudtunk készülni a második összecsapásra.

 Amire számítottam, a házigazda lett az ellenfelünk a „döntőben”, aki az első meccsen szintén sima győzelmet (83:31) aratott az FKE ellen. Az alapszakasz végén a Miklósi Kékrókák csupán 1 ponttal előztek meg minket, így tudtam, hogy van keresnivalónk annak ellenére, hogy ők játszottak hazai pályán. Kissé szokatlan módon egy hajszálnyi magassági fölényünk volt, de ők picit gyorsabbak voltak nálunk. Már a meccs elején látszott, hogy közel hasonló játékerőt képvisel a két csapat, és főként a védekezés lesz a döntő tényező, nem lesz pontgazdag a találkozó. Az első meccs ötösein nem volt miért változtatni, mi ugyanúgy léptünk pályára. Lényegében felváltva potyogtak a kosarak, de folyamatosan mi játszottunk pár pontos hátrányban. Az időket kikértem, mindig átbeszéltük, amit kellett. Az első negyedet 3 ponttal ők nyerték (13:16), a másodikat 2-vel mi (19:17), így a félidőben mindössze 1 pont volt a különbség, még az ellenfél javára (32:33).

 A 3. negyed elején mindkét oldal a legerősebb felállásában lépett pályára, és ami történt, arra bevallom, nem számítottam. A negyed elején kaptunk még egy kettest, aztán szépen összeállt a védekezés, és 6 percig egyáltalán nem kaptunk kosarat, sőt, az ellenfél az egész negyedben összesen 4 pontot tudott felírni a táblára. Megvolt a kellő agresszivitás, ennek ellenére csak egy faultot fújtak ellenünk. Volt lábmunkánk, odaértünk. Ha kellett, volt váltás/segítés, megvoltak a lepattanók. Támadásban járt a labda, voltak zárásaink, voltak befutásaink, támadtuk a gyűrűt, szépen dolgoztak a srácok. Persze mi is fáradtunk, így szükség volt cserékre, de bárki jött a padról, jól szállt be a meccsbe. Jenni, Balázs, Kevin és Ágoston kosaraival el tudtunk lépni, és a 18:4-es negyednek köszönhetően 13 pontos előnnyel vártuk az utolsó felvonást. Az ellenfelünk ugyan megtörni látszott, de felhívtam a srácok figyelmét: ennek a meccsnek még nincs vége. Fenn tudtuk tartani a védekezésünk intenzitását, és újabb 4 percig nem kaptunk kosarat, miközben mi 6 pontot szerezve 19-re növeltük az előnyt. Itt volt a vége, megkezdődtek a cserék. A különbséget megőriztük, és egy 16:10-es negyeddel, 66:47-es győzelemmel a forduló győzteseként, 5 értékes bajnoki ponttal hagytuk el a pályát. Sok volt a hiba, van min dolgozni, ezt tudjuk, de most örüljünk a megérdemelt sikernek. Gratulálok a CSAPATNAK, erre a teljesítményre most büszkék lehetünk, de tovább kell haladnunk a megkezdett úton! Hajrá EKKE!

 Torma Szabolcs