Serdülő forduló, Oroszlány, 2016.10.16
A tavalyi évhez hasonlóan idén is a serdülő csapat kezdte legkorábban a bajnoki szezont, október 16-án Oroszlányba utaztunk.
Az első meglepetés akkor ért bennünket, amikor kiderült, a másfél hónapja átadott, vadonatúj csarnokban fogunk játszani. Amikor beléptünk a terembe, a srácoknak tátva maradt a szájuk, nagy élmény egy ilyen létesítményben pályára lépni.
Az első mérkőzés 9 órakor kezdődött, a házgazda OSE Lions U15 és a Tatabányai Kenguruk KC csapatainak részvételével.
Ez a meccs az első félidőben még szoros volt, emlékeim szerint 44-42 volt csak az OSE javára. A második félidőben aztán kijött a két csapat közti tudásbeli különbség, és a házigazda nagyarányú, 111-69-es győzelmet aratott. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, hogy a mi teljesítményünket legyen mihez hasonlítani.
Mi az első meccs vesztese, a tatabányai csapat ellen léptünk először pályára. Nekik ez a második mérkőzésük volt, de mint kiderült, ez inkább előny volt, mint hátrány. Ami számunkra a legnagyobb gondot okozta, az a palánk véleményem szerint túlzott keménysége. Mind a Dobó tornacsarnokában, mind a Mindszenty-ben jóval puhább a palánk, mi ahhoz vagyunk szokva, így a ziccereink sorban pattantak ki a gyűrű széléről. A tatabányai csapat az első mérkőzésén hozzá tudott szokni a körülményekhez, ezért pontosabbak voltak a támadásbefejezéseik. Tulajdonképpen ez volt a különbség a két csapat között. Mi alaphangon 12 ziccert kihagytunk, a mérkőzés végeredménye pedig esztergomi szempontból 56-81 lett. Ez a 25 pontos különbség gyakorlatilag ezeknek a kihagyott dobásoknak köszönhető. Más pályán vagy mondjuk a második mérkőzésen ez egy egál közeli meccs, megkockáztatom, talán még nyerhettünk is volna.
Rövid pihenő után elkezdődött az OSE elleni összecsapásunk. Mint tudjuk, ebben a korcsoportban az oroszlányi hagyományoknak megfelelően egész pályás emberfogással védekeznek, erre a kezdés előtt fel is hívtam a srácok figyelmét. Ennek ellenére az első negyed elején bizony gondot okozott a labda áthozatala, picit meg is voltunk illetődve, nem volt meg a kellő agresszivitás. A 4. percre ki is alakult egy 10 pontos különbség. Időt kértem, rendeztük a sorokat. Ennek eredményeként a különbség nem nőtt tovább, a letámadást néhányszor egész ügyesen átjátszottuk, és tudtunk újabb pontokat szerezni. Sajnos ebben az időszakban is kimaradt egy-két könnyű dobás, így az első negyed vége 12:22, maradt a 10 pont. A második negyedben mi egy atletikusabb gárdával (Lizett, Kevin, Dávid, Lórci, Vince) léptünk pályára, meg voltak a lepattanók, tudtunk indulni, és az 5. percre egy 12:2-es „run”-nak köszönhetően 24:24-nél egyenlítettük. Ezután fej-fej mellett haladtak a csapatok, és a félidőben mindössze 2 pont volt a hátrány, 38:40. Ahogy korábban írtam, az OSE Tatabánya elleni mérkőzése is hasonlóképp alakult, ezért is volt érdekes és értékmérő a folytatás. A 3. negyed elején mindkét csapat a legerősebb összeállításában lépett pályára. Itt már látszott a különbség, a negyedet 23:12-re nyerte az OSE, így az utolsó negyed 50:63-mal kezdődött. Ez követően arra törekedtem, hogy mindenki kapjon játéklehetőséget, így a végeredmény már egy nagyobb arányú vereség, 64:88 lett, de ez nem tükrözi hűen a két csapat közti tényleges különbséget. Bevallom, nem gondoltam volna, hogy reálisan 20 ponton belül tudtunk volna maradni az oroszlányi srácokkal szemben. Ha ezt a teljesítményt hasonlítom össze a Kenguruk OSE elleni 42 pontos vereségével, akkor kijelenthetem, hogy kifejezetten jól teljesítettünk.
Az első fordulónkat a két vereség ellenére pozitívként tudom értékelni. Egy nagyon szép csarnokban tudtunk játszani, ami mindenképp jó élmény. Tapasztalatokat gyűjtöttünk, a srácok a saját bőrükön érezték, miben vannak lemaradva, miben kell fejlődniük. A személyes tapasztalatnál pedig nincs jobb „tanítómester”. Folytatjuk a megkezdett munkát, van min dolgoznunk.
Hajrá EKKE!
Torma Szabolcs
