Junior

Április 7-án Oroszlányba utaztunk az aktuális megyei bajnoki fordulóra! Rossz előjel volt, hogy a játékosokat úgy kellett összekaparni az utolsó pillanatban, mert egyiküknek sem volt kedve elmenni ismét kikapni! (Hozzátenném, nekem meg ahhoz nincs kedvem, hogy a fancsali arcotokat figyeljem és hogy tépjem a szám fölöslegesen, mert nem figyeltek oda sosem, már nagyon elegem van ebből!)

Szóval Komáromi Sasok ellen játszottunk! Ez volt az a csapat, akikkel hosszabbításos meccset játszottunk két hónappal ezelőtt! Na most egyáltalán nem ez volt a cél! A mérkőzés előtt annyit kértem a fiúktól, hogy felejtsék el a KKS elleni vereséget és az összes megyei meccsünket, csak magukra koncentráljanak és hozzák ki magukból a maximumot!
Ez az utasítás a srácokban meg is értett! Sebők Bence, Wagner Edvin és Juhász Attila rendkívül jól és hasznosan játszottak végig a mérkőzésen! Ők és én kerültünk 10 pont fölé! Ennek rendkívül örültem a végén, hiszen mindig azt kérem tőlük, hogy jó lenne ha nem csak a Bence jutna dupla egységig, hanem végre felzárkóznánk hozzá a pontgyártásban!

A mérkőzés a szokott módon folyt! Az elején még partiban voltunk az öreg rutinos komáromiakkal, akik próbáltak bennünket minél jobban megverni fizikálisan, és LEINDÍTANI bennünket! A leindítás most csak kétszer sikerült nekik, mert azért mi visszaértünk rendre és nem tudtak 1:0-ás ziccereket dobni. Végre jó volt látni, hogy nem csak a Bence küzd, hanem a kisemberek is! Edvin, Attila és én összesen 6 triplát süllyesztettünk el a komáromiak kosarában! Ennyit összesen szerintem még sosem sikerült betermelni! Szépen járattuk a labdát az öregek ellen! Ha nem lennénk átlagban 25 kilóval nehezebbek, akkor palánk alatt is megvertük volna őket, de sajnos most volt két szörnyetegük is pályán, akik az előző meccsen nem voltak itt! Na velük nem tudtunk mit kezdeni, mert begyűrték a védőiket a palán alá és könnyű félhorgokat dobáltak! Ha ezzel tudtunk volna mit kezdeni, akkor győztesen térünk haza!

Nem is akarok több szót fecsérelni erre a mérkőzésre! Lényegében nem játszottunk rosszul! Ma dobtuk ebben a bajnokságban a legtöbb pontot, összesen 67-et! Ez mindenképpen pozitív egy olyan csapatnak, aki 50-et is alig érte el az előző fordulók során!

Sebők 20, Wagner 17/9, Juhász 13/3, Hartmann 11/6, Szemán 4, Gönczy 2

Hari

Április 6-án Keresztúrra utaztunk a junior csapattal, hogy lejátszuk a visszavágó mérkőzést (az odavágón itthon 67:51 arányban nyertünk). Már a bemelegítés alatt világos volt számomra, hogy ebben a teremben nem fognak szeretni játszani a fiúk, hiszen minden második ziccert kihagyták és a tempózás alatt se láttam sikeres kísérletet!
Az első negyedben gyorsan 8 pontos hátrányba kerültünk, amivel nagyon nem tudtunk mit kezdeni, mivel a dobásaink szerintem ennyire pontatlanok sosem voltak! Rendre homályokat dobáltunk szinte mindenhonnan, és még a ziccerhelyzeteinket is mind kihagytuk! Az első negyedben ki is kértem az időm, hogy megpróbáljak a fejekben lévő káosz helyett valami értelmeset rakni, de sajnos mintha 10 darab kukának beszéltem volna! Sajnos ez nem új keletű dolog, hiszen előtte való nap edzésen is dekoncentráltak voltak a fiúk és képtelenek voltak 2 percnél tovább odafigyelni arra amit mondtam és kértem tőlük! Ami egyáltalán nem volt bonyolult (gyenge oldali elzárás, majd abból befutás).
A játékainkat mintha sosem játszottuk volna… nem hogy a meccsen, de még előtte az edzésen sem tudták megcsinálni! Már akkor mondtam nekik: „Gyerekek, ne abból induljunk ki, h megvertük őket itthon, mert az nem jelent semmit! Nagy mellénnyel megyünk oda, akkor figyeld meg hamar nagy zakót adnak ránk!” Első negyed 20:12

Második negyed. Hát ha lehet azt mondani, akkor az még gázabb volt! Itt ismét próbáltam belenyúlni a játékba, de persze ismét sikertelenül! A két negyed alatt próbáltunk többféle védekezést is, zónát (2:3, 1:2:2, 2:1:2), emberfogást… egyik rosszabb volt mint a másik! Mi nagyon rosszul játszottunk, eladtunk egy csomó labdát és ha sikerült dobóhelyzetet kialakítani, akkor meg homályt dobtunk belőle… kezdődtek a fault problémák… minden egyes agresszívabb védekezésünket faulttal díjazták a kiváló játékvezetők, míg a másik oldalt talán akkor fújtak volna bele a sípba, ha gyilkosság történik, bár akkor sem biztos…
A mi kihagyott helyzeteinkből a KKS rendre kosarat, kosarakat szerzett így növelve a két csapat közötti különbséget (22:8). A félidőre összeszedtünk szépen egy 22 pontos hátrányt, ami borzalmasan nagy, annak függvényében, hogy a KKS-t mi otthon megvertük! Félidő 42:20.

Harmadik negyed. Itt már kicsit összeszedettebben és hatékonyabban kezdtünk játszani! Védekezésben meg megállítottuk őket. Mikor már kezdtek behullani nagy nehezen a dobásaink, a játékvezetők tettek róla, hogy ne kezdjünk bizakodni… Fehér Ágoston egy semmiségért kapott figyelmeztetés nélkül technikait, majd miután Sebők Bencét csak úgy tudják „megállítani” ha szó szerint agyonverik (jelzem az őt ért faultok 20%, ha le lett fújva) kapott egy sportszerűtlent! (A jelenet a következő képen zajlott: Bence pozícióban kapta meg a labdát, a tőle megszokott módon beforgatta a védőjét, majd kísérletet tett kosárszerzésre, ekkor a védője eltaszította őt, aki a labdát eldobva elesett, majd miután elhagytuk a labdát, Bence a feltápászkodás pillanatában a védője után nyúlt). Persze nem kell utána nyúlni, de ha a játékvezető a 40 perc alatt nem 5 métert futott volna, akkor nem ítél sportszerűtlent, hanem megakadályozza, hogy ez történjen és már az előzményt lefújja! De ez csak tündér mese, mert ilyen nincs, sőt ezzel a sportszerűtlen hibával ki is állította a Bencét! Én ezt nem tűrtem szó nélkül, persze csöndbe kellett volna maradnom, mert érthetetlen módon egymás után két technikait is kaptam, ami a teremből való elküldést jelenti… Mindez a harmadik negyed végén történt, amikor kezdtünk felkapaszkodni! 8:14-re nyertük ezt a negyedet!

A negyedik negyedben próbálták folytatni Sebők Bence és edző nélkül amit a harmadik negyedben elkezdtek, de ahogy kintről láttam az ellenfél vastag bírói segítség mellett felülkerekedett! Ha egy a kosárlabdához nem értő ember látta volna a meccsünket az jött volna le neki, hogy ez egy szörnyen brutális sport, majd az is feltűnt volna neki, hogy míg az egyik oldalon ütik vágják a kék mezeseket, a másik oldalon meg a játékvezető semmit sem hagyott! Olyan szinten rosszul fújt a Mészáros Dániel, Lábán Tamás kettős, hogy az valami felháborító!
Az utolsó játékrészben 25:21 arányban alulmaradtunk!

A vége 83:55. A keresztúr ma szinte mindent bedobott, nem gondolom azt, hogy szerencséjük lett volna, mert ilyen százalékkal nehéz a szerencsére fogni a látottakat, de tény, hogy volt jó pár olyan kosaruk, amiket nem hittünk el! Sajnos ők jól játszottak, mi meg… inkább nem is írom le! 🙁
Talán egy pozitívum jut eszembe, de az sem a meccsről! Régen kaptunk ennyi pontot! Tehát a védekezésünk az alapjáraton nem olyan rossz!

Sajnos tényleg indulatos vagyok emiatt a meccs miatt, mert ha esetleg úgy játszunk végig, mint az utolsó két negyedben, akkor sem nyerhettünk volna, hiszen míg nekünk semmit sem szabadott csinálnunk, a KKS gátlástalanul kihasználta a játékvezetők alkalmatlanságát és szó szerint agyon vertek minket!

Hari

2013.03.22-én Gödöllőre utazott a junior csapatunk! A meccs pikantériája, hogy eddig sosem voltunk 11-en! A mérkőzést abban a szellemben kezdtük, hogy itt ma nekünk kötelezően győztesen kell elhagynunk a játékteret!
Az út közben a srácokkal megbeszéltem, h mivel itt biztosan nyerünk, a cél a minél nagyobb arányú győzelem és minimum 85 dobott pont legyen! Ebben teljesen egyetértettek, h egy nagyobb akadály kell nekik, amit át tudnának ugrani, szóval csak annyit kértem tőlük, hogy a tanult figurákat és időzített befutásokat alkalmazva dobjunk 85 és 100 pont között!

Első negyed. Elég döcögősen indult! Sebők, Pausz, Czifra, Fehér, Kőszegi kezdő öttel kezdtük a mérkőzést. A megbeszélt negyedenként 20-25 dobott pont volt a cél, ellenben úgy játszottunk mintha meg sem beszéltünk volna semmit. Kapkodtunk, nem csinálták azt a fiúk amit kértem, görcsösen és sok hibával játszottunk! Mindenki könnyű ziccereket akart dobni, sajnos ezek rendre nem sikerültek! A gödöllőiek egy elég szűk zónát védekeztek és ez be is vállt nekik, hiszen mi nem vagyunk mesterlövészek, ezért a kinti dobásainkat mind fel is adták inkább a középtávoliakra és a közeliekre védekeztek! Szedték a lepattanókat és kosarainkra kosárral válaszoltak! Én jó edzésnek találtam a gödöllői csapatot, ezért emberfogással védekeztünk. Ismét meg kell, hogy állapítsam, ez a védekezés nagyon nem fekszik nekünk… de nem változtattam rajta. Azért nem, mert azt akartam, h vegyék észre, hogy egy nálunk sokkal gyengébb és fiatalabb csapat is eredményes tud ellenünk lenni, ha nem védekezünk jól! 8:13-ra nyertük ezt a negyedet! Tehát nem sikerült teljesíteni a meccs elején kitűzött negyedenkénti 20 pontot!

Második. Ott folytattuk, ahol abbahagytuk! A negyed elején még csinálták a befutásokat és helyenként láthattam spontán zóna elleni súlypont áthelyezést. (Hozzátenném, hogy szerintem ez egyáltalán nem volt tudatos). Aztán ismét kapkodóssá vált a játékunk, mert nem tudtunk meglépni az eredménnyel… ebben a negyedben is ugyanazt csinálták a fiúk, mint az elsőben… ziccerig akarták cipelni a labdát… nem járatták a zóna ellen, pedig ez a legegyszerűbb. Ebben a negyedben még embert fogtunk látszott is, hiszen csak 14:15-re tudtuk megnyerni.

Harmadik. Itt álltunk át zónára 1:2:2, a jól bevált! Ahogy most is! A Gödöllőt ezzel megzavartuk… kapkodóssá vált a játékuk és az odavágóhoz hasonlóan ismét sikerült hibákba kényszeríteni őket! Ebből a frankás alakulat rengeteg labdát szerzett, amikből rendre pontokat tudtunk csinálni! Támadásban nem sokat javultunk fel, csak annyit, hogy most sikerült értékesíteni néhány közép-távoli dobást és nem brunsztoltunk befelé egy passz után a trapézba, h ziccereket dobjunk, hanem járattuk a labdát! Jelzem a kért befutásokat nem szeretjük, mert egy kettő után nem láttam őket többé csak a negyedik negyedben. Ebben a negyedben Sebők Bence volt a csapat motorja, felvállalta a tempókat, szedte a lepattanókat. Mivel mi magasabb csapat vagyunk a Gödöllőnél, nem igen tudtak a zónánkkal belül mit kezdeni, kinti dobásokkal próbálkoztak… a mi zónánk erre lenne jó, h ezeket megakadályozzuk, de néhányszor így is sikerült elaludni védekezésben, ezért kaptunk is 3 db. 3pontost. 17:23-ra nyertük ezt a negyedet!

A negyedikben változtattunk és 2:1:2-es zónát védtünk! Ez azért kellett, mert velünk ellentétben a Gödöllői Bocskai befutásokat próbálta megjátszani és a 1:2:2-nél elég lyukasak voltunk középen. A változtatás után totálisan megzavartuk őket és még több hibát követtek el, amit mi meg is köszöntünk könnyű kosarakkal. Támadásunk ha nem rendezetlen védelem ellen dobtunk gyors ziccert, akkor szépen játszottunk és járattuk a labdát ezzel is mozgatva a zónájukat! A frankások végre elkezdték csinálni a befutásokat, amit a meccs elején kértem! Sajnos 5 percnél tovább ezt nem csinálták, mivel ebből kosarakat nem tudtunk szerezni, megunták… pedig ezt kellene játszanunk, mert sokat kivesz a védelemből a folyamatos koncentráció! A negyed vezére Dinnyés Dani volt! Szinte csak ő dobott kosarat a negyedben! 4:23!
A mérkőzést 43:74-re nyertük. A kitűzött célok közül csupán csak a nagy arányú győzelem elérése mondható megvalósultnak! Hazafelé a meki elmaradt, hiszen a minimum 85 pont az ugye nem sikerült!

Nem voltam elégedett a csapat mai teljesítményével! Nagyképűen kezdtük a meccset, mondván úgyis nyerünk! Már egyszer belefutottunk egy ilyen hibába a Treff ellen és nézzétek meg, h ők hol tartanak! Vezetik a tabellát!
Az utolsó két negyed láttán megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy vajon miért az utolsó negyedben kezdtünk el igazán játszani?! Érdekes, mert ha komolyabb az ellenfelünk (lásd JKSE) akkor fordítva történik, első félidő jó, második rossz…
Egy embert emelnék ki és ő pedig Dinnyés Dániel! 19 pontot dobott! Egészen jól is játszott, volt hiba a játékában, de összességében nem volt rossz! Ezúton is gratulálok neki at EKKÉ-s karrier csúcsához és kívánom, h ez legyen rendszeres, a csúcsot pedig döntse meg! Még mindig fenn tartom, h több potenciál van ebben a csapatban, csak elő kellene varázsolni!

Hari