Serdülő

Serdülő csapatunk a bajnokság utolsó két mérkőzését Budaörsön játszotta az elmúlt hétvégén. A sorsolást továbbra sem értem ebben a bajnokságban, hiszen a Piliscsaba csapatával már harmadszor találkoztunk, az Albertirsával másodszor, s közben vannak olyan hozzánk hasonlóan gyengén szereplő csapatok, akikkel egész évben nem futottunk össze.

Az első mérkőzést a házigazda Budaörssel játszottuk, akikről gyorsan kiderült, hogy nálunk előrébb járnak játéktudásban. Az első negyedben 30 pontot kaptunk tőlük úgy, hogy ennek nagy része egyszerű ziccerezés volt. Annyival gyorsabban futottak nálunk, hogy nem is volt szükségük különösebb technikai bravúrokra, csak lőtték előre a labdát a jól induló játékosoknak. Ezért aztán a legfontosabb taktikai feladatunk az lett az egész mérkőzésen, hogy a labda elvesztése után azonnal visszasprinteljünk a palánkunk alá. Sajnos ezt a feladatot sem sokan tudták minden esetben megoldani. Talán Dáriusz volt az egyetlen, aki rendre visszaért, és a labdavesztések, vagy elhibázott dobások után nem búslakodni kezdett.

A következő negyedekben már 20 pont alatt tudtuk tartani az ellenfelet, mivel a gyorsindítások száma lecsökkent. A felállt védelmünk sem működött ugyanakkor valami olajozottan, hiszen az erőszakosan, dinamikusan támadó budaörsiek rendre elléptek a lagymatagon, sok esetben nyújtott lábbal „védekező” játékosaink mellett. Ezen a téren a mérkőzés végéig nem történt jelentős előrelépés.

A támadásaink zömében 1:1 elleni játékokból állt, és Kevin illetve a Dáriusz számára termett elsősorban babér e téren. Sajnos a centerekhez nagyon ritkán került be a labda, így a kint játszó játékosok labdavezetéseiből próbáltunk kosarakat szerezni, de a jól védekező ellenfél ritkán hagyott minket ziccerezni. A 87:25 arányú vereség sajnos megfelelően tükrözi a két csapat közötti pillanatnyi különbséget. Ahhoz, hogy egy ilyen szintű csapat ellen helyt tudjunk állni, egyrészt rengeteget kell gyorsulnunk még, másrészt pedig a támadásainkban is többet kell majd ésszel játszani a lehajtott fejes labdavezetés helyett.

A második mérkőzést az Albertirsa ellen játszottuk, és már nagyon vártuk, hiszen hazai pályán egyszer már kikaptunk tőlük egy szoros mérkőzésen. Az ő támadó játékuk már a miénkhez hasonló sebességű volt, így nem okozott gondot a visszarendeződés. Ugyanakkor a felállt védelmünk legnagyobb feladata az volt, hogy az első negyedben irányító 5-ös számú játékost valahogy megfogjuk. Didi (a pontos nevét azt hiszem, sose fogom megpróbálni leírni) igyekezett először ezzel a feladattal, s miután fejben összeállt a rásegítés a csapattársak részéről, egészen eredményesen is működött a dolog. A második negyedben egy lány próbált ellenünk sokat befelé menni, és ebben labdás elzárásokkal segítették is a csapattársak. Kevin védekezett itt egy kicsit kényelmesen, és emiatt sokszor kerültek könnyű dobóhelyzetbe. Örömteli volt látni, hogy a későbbiekben itt is szépen megoldottuk az elzárások védését. A játékosaink sokkal koncentráltabban, harcosabban védekeztek, mint eddig bármikor, így végre kijelenthetem, hogy volt különbség köztünk, és néhány a palánk alatt felállított bója között. (Ez, mint tudjuk nem mindig volt így.)

Az Albertirsa miénkhez hasonlóan lagymatag védekezése ellen mi is lényegesen könnyebben dobtunk kosarakat. Sokat lendített a csapat támadó játékán is Didi jelenléte, mivel szépen támadta folyamatosan az őt fogó játékost, és időnként jó ütemben is továbbította a labdát. A legeredményesebb játékosok Kevin és Kálmán voltak, akiknek a technikája nem tartozik ugyan a csapaton belül sem a legjobbak közé, de olyan sebességgel tudnak a labdával mozogni a rendezetlen védelem ellen, ami ennek az ellenfélnek már sokszor gondot okozott. Ha megtanulnák fedezni a labdát, és mindkét kezüket használni, bizony a komolyabb ellenfeleknek is meggyűlhetne velük a baja. Bence a második meccsen meglepően jól irányított, szépen tartotta a labdát, és kevés hibával passzolt. Ahhoz, hogy a kosárra is veszélyesebb legyen, neki is fel kellene gyorsulnia. Dávidnak és Martinnak is voltak nagyon jó megmozdulásaik. Rajtuk látszott időnként, hogy az átvett labdával először cseleztek, majd csak akkor ütötték le, amikor tudták, mit akarnak vele kezdeni. Kiss Máté is szépen kivette a részét a védekezésből, és a támadásban tőle meglepően szép gólpasszt is adott. Sajnos megint voltak lépéshibái, melyekről valahogy nehezen szokik le. A két Gergőnél és Csabánál edzésen jól látszik, hogy nagyon odafigyelnek a mozgástanulásra, és a pontos végrehajtásokra, de így mérkőzés szituációban ezek a mozdulatok még lassúak ahhoz, hogy eredményesek legyenek. Muraközi Máténak örültem, hogy egyre jobban aktivizálja magát a támadásban és sikerült faultot is kiharcolnia, majd büntetőt dobni, de a védekezése még mindig nagyon kényelmes, így öröm ellene játszani.

A mérkőzést végül 62:57 arányban megnyertük, így végre begyűjtöttük az első serdülő győzelmet. Úgy gondolom, hogy egy ilyen fiatal, és teljesen kezdő csapattal ez sem rossz eredmény, de a következő évben ennél sokkal több győzelmet várok.

Geli

Sziasztok!

Az első meccsen Albertirsa ellen játszottunk! Fej-fej mellett haladtak a csapatok az első negyedben és 11:9-re hoztuk is azt! Szépen játszottak a fiúk! Mind támadásban, mind védekezésben is. Úgy tűnt, hogy talán ma meg lehet az első győzelmünk, mivel az albertirsai csapat nagyon sok hibával játszott, mi meg ügyesen, okosan és lelkesen kosárlabdáztunk!

A második negyedben egyre több lett a hiba a mi oldalunkon! Az ellenfelünk pályára küldött egy elég magas (kb. velem egy magas lehetett) és egy „jól dobó” játékost. A magassal Sőlösi Dárius hiányában nem tudtunk mit kezdeni a másik sráccal meg személy szerint nem akartam mit kezdeni, mivel én hülyeségnek tartom, hogy ebben a korban a hárompontos vonalon kívülről dobáljanak a gyerekek, mivel nincsenek a kellő képességek birtokában, hogy kintről eredményesen tüzeljenek! De az albertirsai srác nem is 7 méterről dobálta rá, hanem vagy 10-12 méterről! És mivel elég nevetségesen dobott, nem kértem a fiúkat, hogy védekezzenek rajta.
Ez a negyed is szoros volt, hogy az EKE hol az ASE vezetett…

Harmadik negyed. Itt kezdett elhúzni az Albertirsa… számomra érthetetlen módon… a kintről dobó srác folyamatosan lőtte a triplákat 12 méterről… rendre pontatlanul! DE sajnos a minimum 20 ráemelt 3-pontosából 2 beesett neki, amit meg kihagyott a magas játékosuk visszarakosgatta! Nem voltunk képesek felvenni a versenyt egy ilyen akcelerált sráccal.
Támadásaink kapkodóssá váltak, könnyű ziccereket hibáztunk, védekezésünk meg a magas srác miatt volt gyenge! Hozzáteszem mezőnyben jobbak voltunk náluk, tehát ha nem a magashoz került a labda, akkor azt mindig meg tudtuk szerezni!

Negyedik negyedben a „tripla király” megint ráemelt vagy 20 3-pontost, amiből sajnos megint vagy 3 bement neki!
Nincs mit szépíteni nem jött össze az a várva várt győzelem! 🙁 45:57-re kaptunk ki… sajnos az edzőjüknek mégiscsak bevált ez a taktika, hogy dobd el vakvilágba a labdát.

Második meccs. A Piliscsaba sokkal nagyobb játékerőt képviselt, mint az Albertirsa… ez már az egymás elleni meccsükből is látszott az ő meccsükön is dobálta a triplákat a srác, és a pilisi csapat sem védekezett rajta, mert tényleg nevetséges volt a fiú és az egész csapat is…
Erről a meccsről csak röviden, mert nem sok sportértéke volt…
Sajnos ellenünk sem akartak hibázni a csabai fiúk… nagyon ügyesen és tudatosan építették a támadásaikat! Látszott rajtuk, hogy nem ma kezdtek el kosarazni! Nagyon ügyesek voltak! Mi meg mintha visszafejlődtünk volna az első meccshez képest! Védekezésünk nagyon udvarias volt! Ha az ellenfél kosárra tört, akkor kiléptünk előlük, még véletlenül sem akartuk megnehezíteni a dolgukat… támadásaink ötlettelen és alulmotiválatlan volt. A fiúk érezték, hogy itt nem terem nekik babér, ezért már az első negyedben feladták fejben a meccset, amit nagyon sajnálok, mivel azért mi is megtanultunk ezalatt a bő félév alatt egyet-mást a kosárlabdázásról, de ezt mintha elfelejtettük volna! Egyedül a legkisebbek (Gergácz Bendegúz, Djuroska Gergő) voltak azok, akik igen is azt csinálták, amit kértem és amit tudnak! Szépen átvették egy, illetve kétütemben a labdát, felvették a hármas fenyegetés helyzetét és cseleztek, szabályosan el is tudtak indulni! Míg a többiek, lépés hiba lépés hiba hátán…
Ez így ment egészen a negyedik negyedig. Amikor aztán mintha varázsütésre megtáltosodtak volna a csapat Teperics Kevin, Kövér Martin és Czúth Dávid, Orbán Bence, Rózsár Bálint szállították a kosarakat! Könnyű ziccereket dobtak! Védekezésben szedték a pattanókat és lopták a labdákat! azt a negyedet 22:13-ra nyertük!
Ezért érthetetlen számomra, hogy miért az utolsó negyedben voltunk képesek kosárlabdázni, mikor már tényleg teljesen mindegy volt, mert akkora hátrányba kerültünk… mindig durrogtatom a közhely „Fejben dől el!” mondatot, de most is kiderült hogy ez nagyon igaz!

Hari

A serdülőinkkel mindig úgy állunk ki a meccseken, hogy nem a győzelem a fontos! Mindig azt kérjük tőlük, hogy csak azt csinálják amit tudnak, amit tanultunk edzésen.
Az eddigi meccseinken többnyire 40 és 120 pontkülönbségű vereségeket szenvedtünk! Na ez most nem így történt!
Annak ellenére, hogy a serdülő csapat két legjobb játékosát elküldtük a csapattól jobban szerepeltünk! Azt csinálták, amit tudnak. Mivel ezek a meccsek viszonylag szorosak voltak, ezért a fiúk vérszemet kaptak és hajtották a győzelmet! Láttam a szemükön az izgalmat, hogy talán nem kell egy évet várniuk arra, hogy végre nyerjenek egy mecset.
Sajnos ez nem jött össze, viszont most érezhették, hogy az eddig elvégzett munka nem hiábavaló! Ezt mondták is nekem az öltözőben!
Támadásaink mind két meccsen egészen hasonlított a kosárlabda játékra, viszont a védekezés…hát ezt talán Gellért fogalmazta meg a legpontosabban: „mintha 5 bója lenne a pályán” !
Ezért edzéseken nagyon sokat fogjuk ezt gyakorolni!
Dicséret illeti a srácokat, mert ügyesek voltak! Ha ki kellene emelnem játékosokat, akkor Teperics Kevin, Sölösi Dárius, Kövér Martin, Orbán Bence, Rózsár Bálint és Czúth Dávidot említeném! Kevin rengeteg pontot dobott mind két meccsen, Dárius lepattanókban, blokkokban, szerzett labdákban és a második meccsen pontokban jeleskedett. Martin, Dávid és Bálint mind a két meccsen 10 pont felett illetve 10 pont körül termeltek. Bence szokásától eltérően most passzolt, adott gólpasszokat, pontban ő is 10 pont körül teljesített!
De kiemelés és név nélkül mindenkit megillet a dicséret, hiszen elindultunk a győzelem felé vezető úton!

Hari