Az országos-regionális bajnokság 3. fordulójának két mérkőzését ezúttal Sopronban játszottuk le. Mindkét mérkőzésen agilis játékkal, agresszív védekezéssel és egy-két kiemelkedően extra teljesítménnyel magabiztosan zsebeltük be a két győzelmet. A soproni lányok az első negyedben még megizzasztottak minket, de a folytatásban folyamatosan tudtuk növelni az előnyünket. Gyorsabb, pattogósabb kosárlabdát játszottunk, és ha a támadásainkat még pontosabban fejeztük volna be, jóval nagyobb is lehetett volna a különbség. Gönyü csapatával ezelőtt még sosem találkoztunk. Az összecsapás a vártnál simább győzelmet hozott. A félidőben már 20 ponttal vezettünk, a második etapban pedig sikerült teljesen felőrölni ellenfelünket. Külön színezetet adott a mérkőzésnek a két csapat legtehetségesebb játékosának heroikus, de sportszerű 1:1 elleni párharca, amelyből -elfogulatlanság nélkül állíthatom – játékosunk jött ki győztesen. Összességében óriási gratula a csapatnak, hiszen a hétvégi teljesítménynek köszönhetően, U12-es csapatunk a „C” csoportba való feljutással várhatja a karácsony előtti negyedik fordulót.
Kövér Martin: „Tipikus esete, hogy hogyan lehet 3 óra leforgása alatt a mennyből a pokolba jutni. A DKKA elleni összecsapáson nagyon jól ki tudtuk használni a magasságbeli és testsúlyi előnyeinket. Agresszivitásban toppon voltunk, nem ismertünk elveszett labdát. A második mérkőzésen a Tapolca ellen, pont a fordítottja volt. Beleültünk egy kényelmes játékba, az agressziónknak nyoma sem volt és mivel a vezéregyéniségeink betliztek, a második sorunk pedig nem tudott felnőni a feladathoz, így megérdemelten nyertek a vendégek. Dolgozunk tovább és a célunk az, hogy a jó formát az idei tornarendszeres bajnokságban 80 percig tudjuk hozni.”
A mai mérkőzésen egy erős csoportba kerültünk, ahol az ellenfél lányai kiemelkedő ügyességgel és jóval nagyobb játéktapasztalattal rendelkeztek. Már az első percekben látszott, hogy fizikálisan is fölényben vannak: magasabbak és erősebbek voltak nálunk, ami több párharcban és lepattanó szituációban is érezhetően megmutatkozott. Ennek ellenére a csapat mindent megtett a pályán, bátran játszott, és igyekezett végrehajtani azokat a feladatokat, amelyeket megbeszéltünk. A harmadik negyedben különösen jól sikerült összpontosítani: kevesebb hibát vétettünk, pontosabban játszottunk, és sikerült több jó támadást és védekezést is bemutatni. Bár az ellenfél tapasztalata és fizikai fölénye végül döntő tényező volt, a játékosaink küzdeni akarása és fejlődése egyértelműen látszott. Minden lehetőséget megragadtunk, és a csapat hozzáállása példaértékű volt.
Az első, vesztes mérkőzés után a csapatban nagy volt az elszántság: mindannyian szerettük volna megmutatni, hogy ennél jóval többre vagyunk képesek. Ennek megfelelően jól is kezdtünk a második találkozón, agresszíven, koncentráltan léptünk pályára. Bár több ziccert is kihagytunk, a játék képe alapján egyértelmű volt, hogy ma sokkal jobban felvettük a ritmust. Sajnos a palánk ezúttal nem volt a barátunk – több jól felépített akció sem ért kosarat, de a próbálkozásaink minősége mindenképpen biztató volt. Ezzel a csapattal korábban már játszottunk, és akkor lényegesen nagyobb különbséggel (53 pont) maradtunk alul. Most azonban látszódott a fejlődés: fegyelmezettebben védekeztünk, okosabban támadtunk, és bátrabban vállaltuk a dobásokat. Mindez azt jelenti, hogy a munkánk eredménye kezd megmutatkozni, és még elszántabban fogunk edzeni, hogy tovább javuljunk. Pozitívum volt az is, hogy a csapat egysége egyre jobban összeáll. Kevesebb volt az egymásra kiabálás, helyette több biztatás és együttműködés látszott a pályán. Mindenki harcolt a másikért, és ez az a hozzáállás, ami előre visz bennünket. Összességében büszkék lehetünk a mutatott játékra és fejlődésre – jó úton haladunk.
Szeretném megköszönni a szülőknek, hogy a nagy távolság ellenére is népes szurkolótáborral támogattak minket.
Kövér Martin: „Kiszenvedett győzelem volt. Nem vagyok elégedett teljesítmény miatt. Tudom, hogy dolgoznak ezek a srácok az edzéseken, de ha jön a mérkőzés mintha mindent elfelejtettek volna. Volt pár játékos aki a szívét-lelkét kidolgozta, azonban ugyanennyien voltak azok is, akik azt hitték, hogy nyaralni jöttek. Ez nem fog beleférni a bajnokság hátralévő részében.”
Kövér Martin: „Nem indultunk jó előjelekkel Fehérvárra vasárnap. Mindössze 9 játékossal tudtunk elutazni, ami a szabályok miatt az jelentette, hogy az eredményektől függetlenül biztosan 2 vereséggel térünk haza. Ennek ellenére a gyerekek nagyot küzdöttek. A tataiaktól elszenvedett 40 pontos vereség maximálisan tükrözi a két csapat közti távolságot, azonban az ALBA elleni 10 pontos vereségünk azt mutatja, hogy a hétről-hétre beletett munka meghozza a gyümölcsét. Az első fordulóban hazai pályán 70 ponttal vertek meg minket. Ha a szezon végéig ebben az ütemben fejlődünk és minden játékos hozzáteszi azt amire képes, benne van a pakliban, hogy megfoghatjuk őket. Ezzel a két vereséggel mi most lecsúsztunk a „B” jelű csoportba, azonban gratulálok a srácoknak, szépen melóztak, az ellenfeleinknek pedig további sok sikert kívánok az „A” csoportban.”
November 9-én, hazai pályán a „C” csoportban folytattuk az országos-regionális bajnokságot. Sajnos az első mérkőzésen, a jóval erősebb győri akadémista lányokkal szemben nem sok babér termett számunkra. Bár voltak jó pillanataink, küzdöttünk derekasan és az első 3 etapban még viszonylag szépen tartottuk is magunkat, az utolsó 26-2-es negyed végleg megpecsételte sorsunkat. A mérkőzés után furcsa, ambivalens érzéseim voltak, mert – az 50 pontos vereség ellenére – nem éreztem, hogy ekkora különbség lett volna a két csapat között. Küzdöttünk, hajtottunk, végig lelkesen játszottunk, de az ellenfél nagyon rutinosan, és éretten minden hibánkat kihasználta. A Vadbivalyok ellen a küzdőszellemet szintén fel tudtuk vinni a parkettre, de sajnos a második negyedbeli betli nem fért bele egy ilyen szoros csatában. A 9-22-re elvesztett etapra, hiába válaszoltunk egy erőn felüli 20-8-as harmadik negyeddel, az utolsó felvonásban elkövetett védekezésbeli hibáinkat rendre pontra váltotta ellenfelünk. Ráadásul az utolsó 2-3 percben a hazai gyűrű sem segített, és a szerencse sem állt mellénk. Úgy érzem, ezt az összecsapást nem az ellenfél nyerte meg, hanem mi vesztettük el. A két vereség ellenére nagyon büszke vagyok a csapatra. A hozzáállás és a küzdőszellem példás volt. Senki nem adta fel, és végig lelkesen játszottunk. Összességében két hasznos találkozón vagyunk túl, amiből sokat tanulhatunk. Amennyiben a védekezésünkön tudunk csiszolni, a támadásainkat pedig pontosabban tudjuk abszolválni, akkor biztos vagyok benne, hogy jönnek majd az eredmények is.
Új bajnokság, új csapat – biztató kezdet a vereség ellenére Az új bajnokság első mérkőzését nagy izgalommal vártuk, hiszen egy teljesen megújult csapattal vágtunk neki az idénynek. Az előző szezon keretéből mindössze hat játékos maradt, így sok új arc lépett pályára ebben a felállásban először. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű dolgunk, de a célunk egyértelmű volt: bátran, küzdve, egymásért játszani és méltóképpen kezdeni az új szezont. Sajnos a mérkőzést végül vereséggel zártuk, de az eredmény mögött számos tanulság és pozitívum is rejtőzik. A kezdés nehezebben sikerült – nem találtuk a megfelelő ritmust, az ellenfél gyors játékát nehezen vettük fel, és a nagy izgalom is érződött a fiatal csapaton. Több helyzetet elkapkodtunk, és az egyéni hibák száma is magas volt, ami megnehezítette a felzárkózást. Ennek ellenére volt, amire büszkék lehetünk. A büntetődobások terén kimondottan jól teljesítettünk: 66%-os sikerességgel értékesítettük a lehetőségeinket, ami egy új csapattól kifejezetten biztató eredmény. A játékosok igyekeztek megvalósítani az edzésen gyakorolt elemeket, és a mérkőzés végére már látszott, hogy kezd kialakulni a csapatjáték és az összhang. Bár most nem sikerült győzelemmel kezdeni, ez a mérkőzés jó alapot ad a további munkához. Tudom, min kell javítani – a védekezésben a kommunikáció, a támadásban pedig a ritmus és a döntéshozatal lesz a kulcs. A hozzáállással, a küzdeni akarással és a pozitív hozzáállással azonban elégedett lehetek.
Játékvezetők és ellenőr: Krisztián-Világos Tünde, Lázar Alina (Bognár Tibor)
Parádés teljesítmény a második mérkőzésen – igazi csapatmunka, igazi örömjáték! A második mérkőzésen teljesen más arcát mutatta a csapat, mint a bajnokság nyitó találkozóján. Már a bemelegítés során látszott, hogy a játékosok sokkal összeszedettebbek, koncentráltabbak, és elhatározták: megmutatják, mire képesek valójában. A fiúk figyeltek rám, betartották a megbeszélt taktikát, és ennek meg is lett az eredménye. Ezúttal minden a helyén volt – ritmusban, tempóban, és csapatszellemben egyaránt. A koncentráció végig kiváló volt, és talán a legfontosabb: egyetlen hiba sem csúszott a játékunkba. A védekezés fegyelmezett, a támadás pedig lendületes és kreatív volt. Mindenki hozzátett a sikerhez, és minden játékos pontot is szerzett, ami tökéletesen mutatja, milyen egységben dolgozott a csapat. A támadójátékunk különösen látványosra sikerült: száz pont fölé jutottunk, ami hatalmas teljesítmény, és remek visszajelzés arra, hogy a kemény munka meghozta gyümölcsét. A gyerekek felszabadultan, örömmel játszottak, látszott rajtuk, hogy élvezik a mérkőzést – és ez talán a legfontosabb mindenkinek. Szeretném megköszönni Erős Péternek, hogy ott volt mellettünk és a szülőknek is a támogatást, a buzdítást és a biztató szavakat – a lelátóról érkező energia nagyon sokat adott a csapatnak. Ez a győzelem közös siker volt, és nagyszerű érzés látni, ahogy a csapat napról napra fejlődik, és igazi közösséggé kovácsolódik. Büszke vagyok mindenkire – ez a mérkőzés tökéletes példája annak, hogyan kell küzdeni, figyelni és együtt játszani! Gratulálok a csapatnak a helytállásért – ez még csak a kezdet, de biztos vagyok benne, hogy meccsről meccsre egyre jobbak leszünk!
EKE Esztergom : Szabó Levente 16/9, Kövér Martin 12/6, Radics Tamás György 12/6, Szőke Miron 10/3, Muszela Csongor Szabolcs 8/3, Kocsis Tamás Zoltán 6/0, Gergely Patrik 4/0, Tóth Benedek 4/0, Mikula Zoltán 3/0, Kis-Szölgyémi Ákos 3/0, Petrák Dávid 1/0, Lócskai Róbert Balázs 0 Edző : Kláris Zoltán
Esztergomban másfél évtizeden keresztül nem volt NB-s kosárlabda, ami a pénteki első fordulóval megváltozott. A tatai TSE Basket tavalyi csapatának tavalyi gerincéből sok játékos érkezett az edzővel együtt, hogy segítsék a helyi fiatalokot, illetve 2-3 éven belül olyan helyi magot alakítsanak ki, akik önállóan is megállják a helyüket. Az első lépést egy izgalmas és jó mérkőzésen a csapat megtette. Kláris Zoltán: Örülök hogy részese lehettem ennek a történelmi meccsnek, mert fontos volt a városnak, a klubnak és az utánpótlásnak is , hogy NB2 es szintű kosárlabda legyen Esztergomban. Elsőre többet kaptam a csapattól, mint vártam, mert öt játékos is 8 pont felett dobott és összesen 11 játékos iratkozott fel a pontszerző táblára, ami kollektív csapatmunkára utal. Kemény fizikális mérkőzésen maradtunk alul, amelyen három negyeden keresztül helyt álltunk, de a csapat gerincének fáradásával a fiatalok teljesítménye is vissza esett. A hangulat fantasztikus volt, hiszen több mint 100 nézős teltház előtt játszhattunk, ami sokat segített a csapatnak és a látottak alapján előrébb tartunk, mint vártam. Megnyugtató, hogy érzem van még bennünk lehetőség.
Október 4-én Győrben a „C” csoportban kezdtük meg az országos-regionális bajnokságot. A tavalyi U12-es csapathoz képest, egy teljesen új alakulattal vágtunk neki az új évadnak. Mindössze két ifjú kosarasunk volt tagja az előző évi gárdának. Sajnos a győri alakulat ellen nagyon megilletődötten, idegesen kezdtük az első mérkőzést. Szinte mindenki mélyen a tudása alatt játszott. Sem a támadójátékunk, sem a védekezésünk nem volt elég hatékony. A dobott 20 és kapott 55 pont azt gondolom nagyon beszédes számok. A begyakorolt taktikai elemeink, játékaink sem működtek a parketten. Mindössze a 3. negyedet sikerült megnyernünk a fel-feltámadó védekezésünknek köszönhetően. A két mérkőzés közötti szünetben próbáltam rendet tenni a fejekben. Átbeszéltük a dolgokat és a hegyi beszédnek köszönhetően a soproni csajok ellen álomszerűen kezdtünk. Rendkívül agilis kosárlabdát bemutatva 30-2-re nyertük meg az első etapot. És ha nem is tudtuk az egész összecsapáson végig vinni ezt az elképesztő lendületet, végül így is magabiztos győzelmet arattunk. Gratulálok a csapatnak a feltámadáshoz. Köszönjük szépen a szülők helyszíni támogatását. Folytatás november 9-én, hazai környezetben.
