2017. március 24.

Kettős győzelemmel tértünk haza

 2017.03.18-án a serdülő csapattal Kunszentmiklósra utaztunk. Ez a forduló már a rájátszás első köre, és a sorsolást követően nem titkolt célom volt, hogy mindkét mérkőzésünket megnyerjük. A kitűzött célt teljesítettük, és végre egy tökéletes napot zártunk.

Az első meccs megnyerése kötelező feladat volt. Ellenfelünk, a Malév SC – Zsiráfok csapata az alapszakasz végén a tabella legalján végzett, ráadásul csak 8 játékossal tudtak kiállni. Erről a mérkőzésről sokat nem is szeretnék írni. Mi a szabályok szerint jártunk el, vagyis aki az első negyedben pályára lépett, az a második negyedben nálunk nem játszott, nekik viszont engedtük, hogy kadet rendszerben, folyamatosan cseréljenek.  Az első két negyedben hasonló játékerőt képviselő ötösöket küldtem a pályára, ennek megfelelően az eredmények is hasonlóak lettek: 21:6 és 21:2. A 3. negyedben az első negyed ötöse kezdett. Az ellenfél fel is adta és el is fáradt, mi folyamatosan cseréltünk, forgattam a csapatot, hogy egyrészt mindenki megszokja a pályát és a körülményeket, másrészt tudjunk pihenni a második mérkőzésre. A 3. negyed 29:2-vel zárult. A 4. negyedet picit elengedtük, mindenki kapott játéklehetőséget, így az „csak” 24:9 lett. Ezzel kialakult a 95:19-es végeredmény. A győzelem egy percig nem forgott veszélyben, és lényeges, hogy nem fáradtunk el. Ráadásul volt még egy meccsnyi pihenőidőnk, így fel tudtunk készülni a második összecsapásra.

 Amire számítottam, a házigazda lett az ellenfelünk a „döntőben”, aki az első meccsen szintén sima győzelmet (83:31) aratott az FKE ellen. Az alapszakasz végén a Miklósi Kékrókák csupán 1 ponttal előztek meg minket, így tudtam, hogy van keresnivalónk annak ellenére, hogy ők játszottak hazai pályán. Kissé szokatlan módon egy hajszálnyi magassági fölényünk volt, de ők picit gyorsabbak voltak nálunk. Már a meccs elején látszott, hogy közel hasonló játékerőt képvisel a két csapat, és főként a védekezés lesz a döntő tényező, nem lesz pontgazdag a találkozó. Az első meccs ötösein nem volt miért változtatni, mi ugyanúgy léptünk pályára. Lényegében felváltva potyogtak a kosarak, de folyamatosan mi játszottunk pár pontos hátrányban. Az időket kikértem, mindig átbeszéltük, amit kellett. Az első negyedet 3 ponttal ők nyerték (13:16), a másodikat 2-vel mi (19:17), így a félidőben mindössze 1 pont volt a különbség, még az ellenfél javára (32:33).

 A 3. negyed elején mindkét oldal a legerősebb felállásában lépett pályára, és ami történt, arra bevallom, nem számítottam. A negyed elején kaptunk még egy kettest, aztán szépen összeállt a védekezés, és 6 percig egyáltalán nem kaptunk kosarat, sőt, az ellenfél az egész negyedben összesen 4 pontot tudott felírni a táblára. Megvolt a kellő agresszivitás, ennek ellenére csak egy faultot fújtak ellenünk. Volt lábmunkánk, odaértünk. Ha kellett, volt váltás/segítés, megvoltak a lepattanók. Támadásban járt a labda, voltak zárásaink, voltak befutásaink, támadtuk a gyűrűt, szépen dolgoztak a srácok. Persze mi is fáradtunk, így szükség volt cserékre, de bárki jött a padról, jól szállt be a meccsbe. Jenni, Balázs, Kevin és Ágoston kosaraival el tudtunk lépni, és a 18:4-es negyednek köszönhetően 13 pontos előnnyel vártuk az utolsó felvonást. Az ellenfelünk ugyan megtörni látszott, de felhívtam a srácok figyelmét: ennek a meccsnek még nincs vége. Fenn tudtuk tartani a védekezésünk intenzitását, és újabb 4 percig nem kaptunk kosarat, miközben mi 6 pontot szerezve 19-re növeltük az előnyt. Itt volt a vége, megkezdődtek a cserék. A különbséget megőriztük, és egy 16:10-es negyeddel, 66:47-es győzelemmel a forduló győzteseként, 5 értékes bajnoki ponttal hagytuk el a pályát. Sok volt a hiba, van min dolgozni, ezt tudjuk, de most örüljünk a megérdemelt sikernek. Gratulálok a CSAPATNAK, erre a teljesítményre most büszkék lehetünk, de tovább kell haladnunk a megkezdett úton! Hajrá EKKE!

 Torma Szabolcs