2016. január 22.

Kiskunlacháza, 2016.01.16.

Sajnos ebben a fordulóban sok volt a hiányzónk. Így csak 11 nevet tudtam a jegyzőkönyvbe írni. Ráadásul a legérettebben kosarazó Oláh Dávid sem utazott velünk. Tudtam, hogy ilyen hiányosan nehéz délutánunk lesz.

Az első mérkőzésen két negyeden át tartottuk magunkat. Aztán ahogy az már többször is előfordult velünk, gyakorlatilag mindent kihagytunk, az ellenfél pedig büntetett. A két csapat között ennyi volt a különbség. Dobóhelyzeteink megvoltak, ziccerekig folyamatosan eljutottunk, de sajnos képtelenek voltunk betalálni. Ezzel együtt, amennyiben a 8 hiányzónkból négyen-öten eljönnek, véleményem szerint simán vertük volna ellenfelünket. De hát mindannyian jól tudjuk, mennyi foganatja van a feltételes módnak a sportban.

Két lábon kihordott agyérgörcs után következett a második meccs, illetve életem leghosszabb 40 perce. Azt gondoltam, hogy ennél rosszabbul már nem játszhatunk, illetve dobhatunk. Aztán az élet megadta a csattanós választ: DE! Simán lehet ott folytatni ahol abbahagytuk. A második félidőt 18! pontos hátránnyal kezdtük! A rendelkezésemre álló legerősebb ötössel mentünk fel, és egy cserét leszámítva heroikus küzdelemben végig is játszották a maradék 20 percet. A negyed elején agresszív letámadásunkkal megleptük őket, és pár perc alatt 10 pont alá vittük a különbséget. Az utolsó percben egalizáltunk, amikor két büntetőt dobhattunk. A második bement, így 1 pontos előnnyel küzdöttük végig az utolsó 40 másodpercet. Szerencsére a végjátékra megmaradt mindhárom időkérésem, ami nagyban hozzájárult második sikerünkhöz. A gyerekek jelesre vizsgáztak küzdőszellemből és tartásból, amihez külön gratulálok nekik.

Eredmények:

EKKE – JKC-FKE: 26:54

Parthusz KSZ – EKKE: 37:38

Berecz Zoltán