2013. március 13.

Március 10-én a megyei felnőtt bajnokság keretében utaztunk Oroszlányba, hogy megmérkőzzünk a
Komáromi Kéményekkel. A meccs előtt sejthető volt, hogy nem esélyesként fogunk a pályára lépni,
hiszen bár folyamatosan javul a csapat teljesítménye, de egyelőre nyeretlenek vagyunk ebben a
bajnokságban, ráadásul ezúttal Sebők Bence és Hari nélkül kellett utaznunk, akik az NB II-es meccsen
szerepeltek. Mivel rajtuk kívül is voltak hiányzók, egy 7 fős kerettel tudtunk kiállni, és sajnos elég
alacsony szerkezetű volt a csapatunk.

Az első félidőben egy 1:2:2-es zóna védekezést próbáltunk, melyben a második sorban védekezők
feladata lett volna a centerekre történő rásegítés. Ez a feladat nagy odafigyelést, és sok mozgást
igényelt volna az ott védekezőktől, de sajnos rendre lemaradtunk, így a körtébe befutó ellenfél
játékosok könnyű kosarakat tudtak szerezni. Sajnos az alapvonalon védekező játékosaink sem csak
a magasságuk vagy testsúlyuk miatt adódó párharcokat veszítették el, de az alapvonali betöréseknél
is rendre lemaradtak. Ennek ellenére az első 5 percben szépen tartottuk magunkat egészen 8:8-
as állásig. Onnan viszont olyan események történtek, melyekre egyáltalán nem számítottam. A
35-40 éves játékosokból álló ellenfél csapat a labdavesztéseink és kihagyott dobásaink után olyan
simán leindított minket, hogy azt hittem káprázik a szemem. Az a kényelmes kocogás, amit a
visszarendeződő játékosaink bemutattak, talán csak a nyugdíjas hölgyek duci tornáján figyelhető
meg. Egy élmény volt az oldalvonal mellől szemlélni…

Az első negyedet végül 23-10 arányban vesztettük el, és a második játékrészben ugyan ez
folytatódott. Zömében gyorsindítás és közeli ziccer kosarakat kaptunk, míg mi általában a felállt
védelem ellen próbáltuk a figuráinkat játszani. Sajnos az elzárás-leválásokat senki sem hajtotta
olyan pontosan végre, ahogy Bence szokta, így kevés helyzetünk lett belőlük. Az első játékrészben
pozitívum volt, ahogy az olyan, nem igazán center alkatú játékosaink, mint Pausz Tamás és
Szemán Levi a palánk alatt pozíciót fogtak, és felvették a harcot a jóval magasabb védőikkel. Edvin
hárompontosai is nagyon jókor jöttek, de az alibi védekezése miatt nehezen tudtam a pályán
tartózkodását pozitívan értékelni. Csápinak is volt néhány jó betörése (természetesen mindig jobbra),
de a végén a közeli dobásoknál többször hibázott, és ritkán találta meg a megfelelő leosztásokat.
Ricsinek nem feküdt a center szerep, s ha néha kitévedt a hárompontos vonalhoz, és egy-egyezni
kezdett, valahogy nem találta a megfelelő ritmusát a dobásnak. A tisztát nem dobta el, a második-
harmadik szándék meg már erőlködésnek tűnt. A második negyedet 24:13 arányban veszítettük el.

A második félidőben emberfogással próbálkoztunk. Ez 10 percig nem volt valami hatékony, mivel
a palánk alatti pozíciózásokban is alulmaradtunk, és a labdás elzárásoknál is rendre lemaradtunk a
védekezésben. A társaknak történő segítés teljesen hiányzott a játékból. Akinek az embere messze
volt a labdától, az pihengetett a védekezésben. Közben a támadásban egy kéthátvédes felállásból
próbáltuk az alapvonali üres nyolcasokat, de itt teljesen impotensé vált a támadásunk. A labdás
emberek nem fenyegették a gyűrűt, és a hárompontoshoz alapvonalon üresen kifutó társaikat sem
próbálták megjátszani, hanem csak a gólpasszra vártak, ami nem alakult ki magától. Ezt a játékrészt
27:7 arányban veszítettük el.

A negyedik játékrészben sikerült felébrednünk, és végre elkezdtünk agresszívabban, szorosabban
védekezni. Nem csak kísérgettük az ellenfelet, de oda is piszkáltunk nekik, amiből szép
labdaszerzések lettek. Végre a labdával nem kocogva indultunk el, hanem átgázoltunk az „öregeken”,
ahogy az elvárható is volt. A felállt védelem ellen a taktikai utasítás az agresszív, kosárra törő egy-
egyezés volt, amit Levi és Ábel is egészen jól megoldott. Ebben a játékrészben volt olyan felfogása
a csapatnak, amit én mindig elvárnék. Volt sebesség, kemény ütközés és agresszív védekezés. A
negyedet 18:10-re meg is nyertük. Nem gondolom, hogy ha így kezdtük volna el a meccset, akkor
győztesként hagytuk volna el a pályát, hiszen a rutinjukkal és testsúlyukkal nehéz felvenni a versenyt.
De az biztos, hogy nagyon jó meccseket játszhatnánk ilyen felfogásban, és méltán érdemelhetnénk ki
minden ellenfél tiszteletét.

Kimondottan örültem Levi játékának, mert viszonylag kevés hibával játszott, és bátran, magabiztosan
támadott. 14 pontig jutott és a jövőre nézve bíztató volt, amit mutatott, mivel eddig nagyon
hiányzott egy ilyen, támadó szellemű, betörésekre is bátran vállalkozó és a palánk alatt sem elveszett
bedobó a játékunkból. Viszont zavart, hogy a taktikai feladatot nem jól megoldani, hanem kritizálni
igyekezett egyes esetekben. Erről tán le kéne szokni. Edvin 14 pontja is jól mutat, de mint írtam
már, a védekezést erősen hanyagolta. Ábel 11 pontja pedig azért bíztató, mert egy több meccses
szériában van, melyben mindig megbízhatóan teljesít. Sajnos a labdavezetés közben még mindig nem
fedezi eléggé a labdát, így a gyorsaságát nem tudja teljesen kihasználni. Dávid ezen a meccsen nem
tudott sokat hozzátenni a játékunkhoz. A dobóhelyzetek megvoltak, de ezúttal nem jött be semmi, a
védekezésben pedig bár sokat fejlődött, de még hiányolom belőle a keménységet.

Geli bácsi