Serdülő

Egy meccset fogtunk…

Némi egyeztetést követően a serdülő csapat áprilisi fordulóját sikerült Esztergomba hozni, 04.30-án a Dobó tornacsarnoka adott otthon a 4 mérkőzésből álló eseménynek.
Házigazdaként az első és a 4. mérkőzés volt a miénk. Az első meccsen rögtön azzal a Tatabányával találkoztunk, akivel már az első fordulóban is játszottunk. Mi, ha nem is a legerősebb, de egy jó kerettel, végül 11 játékossal vágtunk neki a fordulónak, ők 15 játékost hoztak, ráadásul az októberi összeállításukhoz képest erősödtek is. Tudtam, hogy alapvetően jobb játékerőt képviselnek, mint mi, de alapvetően nem ez volt a döntő tényező. A mérkőzést olyan álmosan kezdtük, talán mint még soha. Az ellenfél egészpályás letámadást védekezett, de ez nem azért működött, mert annyira jól csinálták, hanem azért, mert az elszakadásainkat ólmos lábakkal, egyszerűen lassan próbáltuk végrehajtani. Ennek persze az lett az eredménye, hogy pontatlanok lettek a passzok, amiket persze elhalásztak, és ezekből könnyű kosarakat szereztek. Viszonylag hamar, már a 2. percben ki kellett kérnem az első időt, hogy rendezzük a sorokat. Ez részben sikerült, át tudtuk hozni a labdát a támadó térfélre, sőt, folyamatosan dobóhelyzetig is eljutottunk, de a befejezések pontatlanok voltak, hiányzott a koncentráció, nem voltunk élesek. Az első negyedben így kialakult egy majd 20 pontos különbség, amit aztán gyakorlatilag az egész meccsen cipeltünk magunkkal. A különbség szinte állandósult, és tulajdonképpen csak a meccs legvégén nőtt kissé, amikor már pihentettem a kulcsjátékosokat. A vége így 47-78 lett. Ezért a mérkőzésért azért nagy kár, mert jóval több volt bennünk, de a rossz kezdés már a meccs elején eldöntötte a 2 pont sorsát.

A 2. mérkőzésünket tulajdonképpen a másik két csapat közül akármelyikkel játszhattuk volna, úgy gondolom, mindkét együttesnél jobbak vagyunk. A Dunaújvárosi Sárkányok – Ziccer KS összecsapás eredménye 86:42 lett, ami számomra azért furcsa egy kicsit, mert a félidőben még bőven 10 ponton belül volt a különbség. A 2. félidőben a Ziccer játékosai pontatlanná váltak, amit a Sárkányok ki is használtak, és főként indításokból könnyű kosarakat szerezve alakították ki ezt a nagy, de alapvetően nem valós különbséget. A Dunaújváros ezután a Tatabánya ellen gyakorlatilag átkerült a másik oldalra, ők lettek az „áldozatok”, a Tatabánya 88:42 arányban aratott győzelmet, ezzel megnyerve a fordulót.
Mi így a forduló utolsó mérkőzésén a Ziccer KS ellen léptünk pályára. A játék minden elemében felülmúltuk őket, amit a 83:30-as, 53 pontos győzelem jól mutat. Ezen a meccsen a szokottnál is többet cseréltem, hogy mindenki ki tudja venni a részét a győzelemből. Így a csapat pozitív élménnyel várja a májusi szezonzáró fordulót, melyre a május 20-21-i hétvégén kerül majd sor. Hogy kik lesznek az ellenfelek, még nem tudjuk, de a célunk mindenképp az, hogy a rájátszást, ahol most 3 győzelemmel, és 1 vereséggel állunk, pozitív mérleggel zárjuk.

Torma Szabolcs
edző

2017.04.30-án vasárnap  10.00-tól serdülőforduló a Dobó Katalin Gimnáziumban az alábbi csapatok részvételével:

EKKE Serdülő
Tatabányai Kenguruk Kosárlabda Club FS 
Dunaújvárosi Sárkányok U14
Ziccer KS

Csapatunk szeretettel várja a szurkolni vágyókat, szükségük van a  biztatásra!

Hajrá EKKE!

Kettős győzelemmel tértünk haza

 2017.03.18-án a serdülő csapattal Kunszentmiklósra utaztunk. Ez a forduló már a rájátszás első köre, és a sorsolást követően nem titkolt célom volt, hogy mindkét mérkőzésünket megnyerjük. A kitűzött célt teljesítettük, és végre egy tökéletes napot zártunk.

Az első meccs megnyerése kötelező feladat volt. Ellenfelünk, a Malév SC – Zsiráfok csapata az alapszakasz végén a tabella legalján végzett, ráadásul csak 8 játékossal tudtak kiállni. Erről a mérkőzésről sokat nem is szeretnék írni. Mi a szabályok szerint jártunk el, vagyis aki az első negyedben pályára lépett, az a második negyedben nálunk nem játszott, nekik viszont engedtük, hogy kadet rendszerben, folyamatosan cseréljenek.  Az első két negyedben hasonló játékerőt képviselő ötösöket küldtem a pályára, ennek megfelelően az eredmények is hasonlóak lettek: 21:6 és 21:2. A 3. negyedben az első negyed ötöse kezdett. Az ellenfél fel is adta és el is fáradt, mi folyamatosan cseréltünk, forgattam a csapatot, hogy egyrészt mindenki megszokja a pályát és a körülményeket, másrészt tudjunk pihenni a második mérkőzésre. A 3. negyed 29:2-vel zárult. A 4. negyedet picit elengedtük, mindenki kapott játéklehetőséget, így az „csak” 24:9 lett. Ezzel kialakult a 95:19-es végeredmény. A győzelem egy percig nem forgott veszélyben, és lényeges, hogy nem fáradtunk el. Ráadásul volt még egy meccsnyi pihenőidőnk, így fel tudtunk készülni a második összecsapásra.

 Amire számítottam, a házigazda lett az ellenfelünk a „döntőben”, aki az első meccsen szintén sima győzelmet (83:31) aratott az FKE ellen. Az alapszakasz végén a Miklósi Kékrókák csupán 1 ponttal előztek meg minket, így tudtam, hogy van keresnivalónk annak ellenére, hogy ők játszottak hazai pályán. Kissé szokatlan módon egy hajszálnyi magassági fölényünk volt, de ők picit gyorsabbak voltak nálunk. Már a meccs elején látszott, hogy közel hasonló játékerőt képvisel a két csapat, és főként a védekezés lesz a döntő tényező, nem lesz pontgazdag a találkozó. Az első meccs ötösein nem volt miért változtatni, mi ugyanúgy léptünk pályára. Lényegében felváltva potyogtak a kosarak, de folyamatosan mi játszottunk pár pontos hátrányban. Az időket kikértem, mindig átbeszéltük, amit kellett. Az első negyedet 3 ponttal ők nyerték (13:16), a másodikat 2-vel mi (19:17), így a félidőben mindössze 1 pont volt a különbség, még az ellenfél javára (32:33).

 A 3. negyed elején mindkét oldal a legerősebb felállásában lépett pályára, és ami történt, arra bevallom, nem számítottam. A negyed elején kaptunk még egy kettest, aztán szépen összeállt a védekezés, és 6 percig egyáltalán nem kaptunk kosarat, sőt, az ellenfél az egész negyedben összesen 4 pontot tudott felírni a táblára. Megvolt a kellő agresszivitás, ennek ellenére csak egy faultot fújtak ellenünk. Volt lábmunkánk, odaértünk. Ha kellett, volt váltás/segítés, megvoltak a lepattanók. Támadásban járt a labda, voltak zárásaink, voltak befutásaink, támadtuk a gyűrűt, szépen dolgoztak a srácok. Persze mi is fáradtunk, így szükség volt cserékre, de bárki jött a padról, jól szállt be a meccsbe. Jenni, Balázs, Kevin és Ágoston kosaraival el tudtunk lépni, és a 18:4-es negyednek köszönhetően 13 pontos előnnyel vártuk az utolsó felvonást. Az ellenfelünk ugyan megtörni látszott, de felhívtam a srácok figyelmét: ennek a meccsnek még nincs vége. Fenn tudtuk tartani a védekezésünk intenzitását, és újabb 4 percig nem kaptunk kosarat, miközben mi 6 pontot szerezve 19-re növeltük az előnyt. Itt volt a vége, megkezdődtek a cserék. A különbséget megőriztük, és egy 16:10-es negyeddel, 66:47-es győzelemmel a forduló győzteseként, 5 értékes bajnoki ponttal hagytuk el a pályát. Sok volt a hiba, van min dolgozni, ezt tudjuk, de most örüljünk a megérdemelt sikernek. Gratulálok a CSAPATNAK, erre a teljesítményre most büszkék lehetünk, de tovább kell haladnunk a megkezdett úton! Hajrá EKKE!

 Torma Szabolcs

Serdülő forduló, Szigetszentmiklós, 2016.11.12

Teljesítettük, amiért elutaztunk

A serdülő csapattal 2016.11.12-én, szombaton Szigetszentmiklósra utaztunk, ahol előbb a Szentendrei KSE csapata, majd a házigazda Batthyány Kázmér Gimnázium DSE ellen léptünk pályára. Az utazó keret a forduló előtt – egyéb elfoglaltság, illetve sajnálatos sérülés miatt – többször is módosult, de végül egy teljes, 12 fős keret szállt fel a buszra.
Az első forduló eredménye, illetve a korábbi tapasztalatok alapján reális célnak a szentendrei gárda legyőzését tűztem ki. Ismét úgy terveztük az indulást és az utazást, hogy az első mérkőzés végét meg tudjuk nézni. A látottak és az eredmény igazolták, hogy a cél nemhogy elérhető, a Szentendre legyőzése egyenesen kötelező feladat. Főként úgy, hogy nekik ez már a második meccsük, azaz fáradtabbak lesznek, mint mi. A srácok is látták, hogy jobbak vagyunk az ellenfélnél, de ezt nem elég hinni, a pályán bizonyítani is kell. A mérkőzés azonban nem így indult. Nem koncentráltunk eléggé, ami főként a támadásbefejezéseknél mutatkozott meg. Sok könnyű dobást hibáztunk. Mikor a 4. percben 4-6-ot mutatott az eredményjelző, bizony időt kellett kérnem és rendet kellett tennem a fejekben. Ez hatásosnak bizonyult, összekaptuk magunkat és egy 20:0-ás „futás” következett. A védekezésünk működött, a lepattanók megvoltak, már az első negyedben eldőlni látszott a mérkőzés. A negyed végén még kaptunk egy kettest, 22:8-cal zártunk.
A második negyed elején egy új ötössel aztán tulajdonképpen lemásoltuk az első negyedet. Nem volt meg a kellő koncentráció, nem küzdöttünk, nem hajtottunk eléggé. Ennek az eredménye az lett, hogy kaptunk gyorsan 9 pontot, és az ellenfél felzárkózott 24:17-re. Újabb fejmosást követően felváltva estek a kosarak, és 33:24-es előnnyel mehettünk a szünetre.
A második játékrészt mindkét oldal a legerősebb összeállításában kezdte. A 3. negyed első felében a különbséget folyamatosan 10 pont körül tudtuk tartani, de az intenzitással továbbra sem voltam elégedett. Nem fárasztottuk az ellenfelet úgy, ahogy szerettem volna. Újabb „terápia”, újabb változás, és 39:30 után 50:34-re el tudtunk lépni. Egyértelműen látszott, amikor odafigyelünk, összeszedetten játszunk, akkor nincs gond. Egyelőre ez még nem folyamatos, időnként kifejezetten hullámzó teljesítményt vagyunk képesek nyújtani.
A 4. negyedre, ahogy vártam, végül elfáradt az ellenfél. A mi 25 dobott pontunkra mindössze 11 egységnyi válasz érkezett, így a meccs vége egy sima 30 pontos, 75:45-ös győzelem lett. Ami külön pozitívum és öröm számomra, hogy a dobott pontok szépen megoszlottak: Jenni 14, Kevin 13, Vince 12, Dávid 12, Horváth Balázs 9, Szabó Ádám 8 pontot szerzett.

A második, BKGDSE elleni mérkőzésre sok időt nem is fecsérelnék. Ha röviden kellene megfogalmaznom, akkor csak annyit mondanék, más liga. A szentendrei csapatot 91 ponttal győzték le, bennünket „csak” 69-cel. Lejátszottuk, de sem számukra, sem számunkra szinte semmilyen sportértéke nem volt. Annyi haszna azért volt, hogy láttuk és a saját bőrünkön éreztük, hová kellene eljutnunk. Ők ott lesznek a legjobb 4 között a végén, az biztos.

Zárásként: örülök az első győzelmünknek, de ahhoz, hogy ezt továbbiak kövessék, és a középmezőnyben végezhessünk, a koncentráción és a csapatmunkán még nagyon sokat kell dolgoznunk.

Hajrá EKKE!

Torma Szabolcs
edző

Serdülő forduló, Oroszlány, 2016.10.16

A tavalyi évhez hasonlóan idén is a serdülő csapat kezdte legkorábban a bajnoki szezont, október 16-án Oroszlányba utaztunk.
Az első meglepetés akkor ért bennünket, amikor kiderült, a másfél hónapja átadott, vadonatúj csarnokban fogunk játszani. Amikor beléptünk a terembe, a srácoknak tátva maradt a szájuk, nagy élmény egy ilyen létesítményben pályára lépni.
Az első mérkőzés 9 órakor kezdődött, a házgazda OSE Lions U15 és a Tatabányai Kenguruk KC csapatainak részvételével.
Ez a meccs az első félidőben még szoros volt, emlékeim szerint 44-42 volt csak az OSE javára. A második félidőben aztán kijött a két csapat közti tudásbeli különbség, és a házigazda nagyarányú, 111-69-es győzelmet aratott. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, hogy a mi teljesítményünket legyen mihez hasonlítani.

Mi az első meccs vesztese, a tatabányai csapat ellen léptünk először pályára. Nekik ez a második mérkőzésük volt, de mint kiderült, ez inkább előny volt, mint hátrány. Ami számunkra a legnagyobb gondot okozta, az a palánk véleményem szerint túlzott keménysége. Mind a Dobó tornacsarnokában, mind a Mindszenty-ben jóval puhább a palánk, mi ahhoz vagyunk szokva, így a ziccereink sorban pattantak ki a gyűrű széléről. A tatabányai csapat az első mérkőzésén hozzá tudott szokni a körülményekhez, ezért pontosabbak voltak a támadásbefejezéseik. Tulajdonképpen ez volt a különbség a két csapat között. Mi alaphangon 12 ziccert kihagytunk, a mérkőzés végeredménye pedig esztergomi szempontból 56-81 lett. Ez a 25 pontos különbség gyakorlatilag ezeknek a kihagyott dobásoknak köszönhető. Más pályán vagy mondjuk a második mérkőzésen ez egy egál közeli meccs, megkockáztatom, talán még nyerhettünk is volna.

Rövid pihenő után elkezdődött az OSE elleni összecsapásunk. Mint tudjuk, ebben a korcsoportban az oroszlányi hagyományoknak megfelelően egész pályás emberfogással védekeznek, erre a kezdés előtt fel is hívtam a srácok figyelmét. Ennek ellenére az első negyed elején bizony gondot okozott a labda áthozatala, picit meg is voltunk illetődve, nem volt meg a kellő agresszivitás. A 4. percre ki is alakult egy 10 pontos különbség. Időt kértem, rendeztük a sorokat. Ennek eredményeként a különbség nem nőtt tovább, a letámadást néhányszor egész ügyesen átjátszottuk, és tudtunk újabb pontokat szerezni. Sajnos ebben az időszakban is kimaradt egy-két könnyű dobás, így az első negyed vége 12:22, maradt a 10 pont. A második negyedben mi egy atletikusabb gárdával (Lizett, Kevin, Dávid, Lórci, Vince) léptünk pályára, meg voltak a lepattanók, tudtunk indulni, és az 5. percre egy 12:2-es „run”-nak köszönhetően 24:24-nél egyenlítettük. Ezután fej-fej mellett haladtak a csapatok, és a félidőben mindössze 2 pont volt a hátrány, 38:40. Ahogy korábban írtam, az OSE Tatabánya elleni mérkőzése is hasonlóképp alakult, ezért is volt érdekes és értékmérő a folytatás. A 3. negyed elején mindkét csapat a legerősebb összeállításában lépett pályára. Itt már látszott a különbség, a negyedet 23:12-re nyerte az OSE, így az utolsó negyed 50:63-mal kezdődött. Ez követően arra törekedtem, hogy mindenki kapjon játéklehetőséget, így a végeredmény már egy nagyobb arányú vereség, 64:88 lett, de ez nem tükrözi hűen a két csapat közti tényleges különbséget. Bevallom, nem gondoltam volna, hogy reálisan 20 ponton belül tudtunk volna maradni az oroszlányi srácokkal szemben. Ha ezt a teljesítményt hasonlítom össze a Kenguruk OSE elleni 42 pontos vereségével, akkor kijelenthetem, hogy kifejezetten jól teljesítettünk.

Az első fordulónkat a két vereség ellenére pozitívként tudom értékelni. Egy nagyon szép csarnokban tudtunk játszani, ami mindenképp jó élmény. Tapasztalatokat gyűjtöttünk, a srácok a saját bőrükön érezték, miben vannak lemaradva, miben kell fejlődniük. A személyes tapasztalatnál pedig nincs jobb „tanítómester”. Folytatjuk a megkezdett munkát, van min dolgoznunk.

Hajrá EKKE!

Torma Szabolcs