A 2026/2027-es szezonban Muszela Csongor, aki 2 éve erősíti az Esztergomi Kosárlabdázók Egyletét, az ALBA Fehérvár U21-es csapatához igazol. Erről a
lehetőségről, az idei szezonról és jövőbeli tervekről beszélgettünk vele:
-Az idei szezonban a TSE-EKE U19 mellett, a felnőtt esztergomi NB2-es csapatban is szerepeltél. Mik a tapasztalataid az idei U19/A, illetve az NB2-es csapattal kapcsolatban?
Nagyon örültem, hogy az U19/A és az NB2-es csapatban is helyet kaptam. Szerencsére az edzőim és a csapattársaim mindkét csapatból sok segítséget
nyújtottak a fejlődéshez. Az NB2 be való belecsöppenés egy kicsit más világ volt, mint az U19/A de úgy érzem be tudtam illeszkedni a felnőtt csapatba és megtaláltam a helyem.
-Miben fejlődtél a legtöbbet és mit gondolsz, miben kell még fejlődnöd, hogy elérd a céljaidat?
Úgy érzem mindenben sikerült egy kicsit fejlődnöm, illetve a tavalyi évhez képest a mentalistásom is sokat változott. Amiben még fejlődnöm kell az a védekezés mert ez egy elengedhetetlen dolog a kosárlabdához és ahhoz, hogy elérjem a céljaimat.
-Ha már a céloknál tartunk. Felkeltetted egy NB1-es csapat figyelmét. Nem sok esztergomi kosárlabdázó mondhatja ezt el magáról. Hogyan jött ez a lehetőség?
Először is fontosnak tartom kiemelni, hogy ez egy hatalmas megtiszteltetés számomra. A megkeresés úgy érkezett, hogy Kláris Zoltántól kaptam egy telefonhívást, amiben elmondta, hogy érkezett egy ilyen lehetőség. Természetesen nagyon izgatott lettem a hír hallatán, majd kiugrottam a bőrömből. Megtisztelve érzem magamat, hogy egy ilyen neves csapat érdeklődik irántam. Aztán egy NB2-es mérkőzés után egyeztettünk ennek a lehetőségnek a részleteiről. Természetesen a családom, edzőim és a barátaim mindenben támogatnak, amit innen is köszönök Nekik és nagyon hálás vagyok érte.
-Mesélj nekünk egy kicsit a szlovéniai tornáról, amin az ALBA csapatával vettél részt. Az egész megkeresés nagyon váratlanul ért, mivel éppen egy edzésről tartottunk hazafelé, amikor Zolibá felhívott, hogy lenne e kedvem elmenni Szlovéniába egy tornára az ALBA csapatával?
Természetesen egyből igent mondtam, és rá pár napra indultunk is Fehérvárra, ahonnan később a fehérvári delegáció három csapattal (U14, U16, U19) indult Szlovéniába. Már az indulás előtti nap Fehérváron aludtam így lehetőségem nyílt az ismerkedésre/barátkozásra az Albás fiúkkal, ami viszonylag
könnyen ment mivel találkoztunk már párszor egymással U19-es mérkőzéseken. Hétfőn kora reggel indultunk Szlovéniába, ahol megérkezésünket követően elfoglaltuk a szállást, majd egy kiadós ebéd következett. Ezután indultunk tovább meccseket nézni, mivel az én korosztályomnak aznap még nem voltak mérkőzései ezért együtt szurkoltunk az U14, illetve az U16-os csapatnak. Másnap lejátszottuk az első mérkőzésünket, ami egy rendkívül izgalmas mérkőzésre sikerült, de sajnos a végén alulmaradtunk. Szerdán megérkeztünk a második mérkőzés helyszínére, ahol szintén egy nagyon izgalmas mérkőzést sikerült játszanunk, amit végül sikerült megnyernünk. A mérkőzésünket követően indultunk vissza Székesfehérvárra. Összességében nagyon jó élményekkel tértem haza, és úgy érzem mind emberileg mind játékosként is rengeteget fejlődtem.
-Mik a rövid és hosszútávú céljaid a kosárlabdával kapcsolatban?
A legfontosabbnak azt mondanám, hogy minél többet fejlődni a kosárlabda minden területén. Nyilván szeretnék profi kosárlabdázóvá válni, de odáig még egy nagyon hosszú út vezet, amihez elszántságra alázatra és fegyelemre lesz szükségem.
Megkérdeztük Kláris Zoltánt, NB2-es csapatunk edzőjét Csongor átigazolásáról, aki a következőket mondta:
„Nagyon örülök neki, hogy Csongor ilyen lehetőséget kapott. Bízom benne, hogy az új közegben meg tudja valósítani az álmait. Az ő szituációja ékes példája annak, hogy szorgalommal és alázattal el lehet jutni ide. Bár későn kezdte, és sok hiányosság ilyenkor már nem pótolható, a hozzáállása, viselkedése, alkati adottságai és emberi tulajdonságai lehetőséget adnak számára, hogy sok munkával utolérje magát. Meg kell említenem az Alba oldaláról Góbi Henriket, aki végig korrekten, konstruktívan kezelte a helyzetet (amivel manapság ritkán találkozom), ezzel is segítve a folyamatot.
Büszke vagyok rád, Csongi, és szurkolok, szurkolunk neked!”
